Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945
tézkedése folytán azonban július 2-től visszaállították a megyék részére a postatakarékpénztári csekk-kezelést. Ezzel együtt a rendkívüli viszonyok folytán bevezetett készpénzkezelés megszűnt, a házipénztárban kezelt összegeket a postatakarékpénztári csekkszámlákra fizették be. A megyék csekkszámlái a következők voltak: háztartási, nyugdíj-, út-, ONCSA-, vegyes, kórházi, állattenyésztési, gyámpénztári, ebadó-, útlevél-, KAS-alapok, illetve közigazgatási letétek. 131 A megyei törvényhatóságok kezelésében lévő pénzügyi alapokat (árvaházi, árvízkölcsön, kórházi, községi segélyezési, nép- és családvédelmi, ebadó-, állattenyésztési, közúti, tisztviselői nyugdíj-, háztartási) 1947. július 31-i hatállyal a kormányzat megszüntette, s egységesítette a kiadásokat és a bevételeket. Ezután az összeget a megye háztartási költségvetésében irányozták elő. A megyegyűlések a megyei alapokat 1947 nyarán tárgyalás alá vették, és véglegesen lezárták. 132 A thj. városokban ugyanez a folyamat játszódott le: a Magyar Norma-, a Kötött Gazdálkodás-, a Szülőotthon Alap bekerült a városi háztartási költségvetésbe. A Belügyminisztérium álláspontja azonban az volt, hogy a városi intézmények vagyonkezelését önállóan dolgozzák ki, és külön is kezeljék, mert ez a módszer a korszerűbb gazdálkodásnak jobban megfelelt. Legtöbb városban ugyanis, az intézmények működéséhez szükséges összegeket a háztartás keretében kezelték és azt nem különítették el. 133 A megyei alkalmazottak illetményeit 1945. augusztus l-jétől a megyei illetményszámláról a postatakarékpénztári csekk-kezelés útján fizették ki. Azt tervezték, hogy a megyei számvevőségek alkalmazottainak illetményeit is augusztus l-jétől a Központi Illetmény hivatal fogja számfejteni. Ez azonban ekkor elmaradt, így ezt az összeget a megyei pénztárból előlegezték meg, melyet később oda visszafizettek. 134 A kormány a 18—1945. sz. rendeletben intézkedett, hogy a községekben, a megyei városokban lakó saját és más közalkalmazottak illetményeit az állami adóbevétel terhére kell kifizetni. Az illetmények folyósítását azonban adóbevétel hiányában is teljesíteni kellett. Az összegek névértéke csillagászati mértékben emelkedett a hátralevő hónapokban: júniusban a segély összege 50 billió pengő volt, a július utolsó hetében kifizetett drágasági segély kifizetésére pedig olyan intézkedést hoztak, hogy az a havi illetménynek az egy hétre eső része legyen. A rendkívüli segélyek kifizetését a Központi Illetményhivatal bonyolította le, a községi szegődményesek segélyét az elöljáróságoknak kellett volna kiutalnia. A községi pénztárak azonban szinte üresek ezekben a hónapokban, így a szegődményeseknek csak államsegélyből lehetett illetményt és segélyt fizetni. 135 A tisztviselői illetmény 1946. január l-jén a 3500—1943. évi M. E. sz. rendelet szerinti illetménynek a 2332-szeres 131 Vö. 112.892-1945. V. B. M. sz. r. (L. még FML. Főispáni iratok, 1945—1631.) Székesfehérvár thj. város pótadója 180%-os volt. 132 Vö. 93.482-1945. IV. B. M. sz. r. 133 5240—1947. M. E. sz. r. 134 Pl Arch. 274. f., 15. cs., 32. ő. e. 135 FML. Alispáni iratok, 1946—406. sz.
