Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

Községet felügyelő hatóságok A község a vármegyei hatóság alá volt vetve. Ez az alávetettség azonban közvetett formában fejeződött ki, mert a járási hatóság közbe volt ékelődve. A községi törvény szerint a községek az illetékes járási tisztviselők közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt állnak, s a járás közbejöttével kapták meg a törvényhatósági rendelkezéseket, és ugyancsak a járáson keresztül juttatták el a községi ügyeket a törvényhatósághoz. A vármegyének a községek felett széles jogköre volt, ezt szervezési, felügyeleti, fellebbviteli, vagyonfelügyeleti, rendelkezési, irányítói kérdésekben és fegyelmi intézkedésekben gyakorolta, a fő- és alispán, a tisztifőügyész, az árvaszék, a törvényhatósági közés kisgyűlés útján. A kisgyűlés állapította meg a községek számára a járási beosztást, intézkedett a körjegyzőség szervezéséről, a határelcsatolásról, az orvosi, a körorvosi, az állatorvosi, a közgyámi körökről; állást foglalt a községi törzsvagyon elidegenítése, a községi adó, a községi kölcsönfelvétel, a terhes szerződés megkötése, közmű létesítése, műemlék fenntartása ügyében. Az alispán a községi költségvetést és a zárszámadást másodfokon intézte. A vagyonfelügyeleti jog területére tartozik a vagyonleltár, a községi számadások felülvizsgálata, a számadásra kötelezett elöljárók ellenőrzése. A járási főjegyzőnek a járás községeiben első fokú hatósági jogköre volt minden olyan községi közigazgatási ügyben, amely nem tartozott a képviselő-testület, az elöljáróság, a községi egyedi szervek, a vármegyei hatóság vagy valamely szakigazgatási szerv hatáskörébe. A község felett a főjegyzőnek ugyan felügyeleti joga volt, de ez nem jelentett fellebbviteli fórumot. A fellebbezés az alispánhoz történhetett vagy a törvényhatósági kisgy üléshez. A járási főjegyző hatásköre szélesebb a közigazgatási szervezetben, mint a megyei városi polgármesteré. A két közigazgatási egység lényegében egyenlő rangú szervezet volt. Mégis a járásban a főjegyző rendelkezett a rendőrhatósági elsőfokú jogkörrel, míg a megyei városban ezt a feladatot a helyi rendőrség látta el. Néhány megyében azonban a járási főjegyzők hatásköre e tekintetben még 1947 elején sem volt körülhatárolt. A járások főjegyzői ezért igen nehéz helyzetben voltak, mert néhány zavaró jelenséggel szemben nem léphettek fel. Nem volt elhatárolva a rendőrség és a járási főjegyző közigazgatási feladatköre, s ez sok visszásságot eredményezett. Voltak községek, ahol a rendőrség tartotta kezében a közigazgatási rendelkezési ügyeket is, így e helyeken anarchisztikus állapotok uralkodtak.

122 A járás első tisztviselője — a járási főjegyző — egyéni hatóság volt, aki a járási jegyzőkkel, a közigazgatási gyakornokokkal, írnokkal, díjnokkal, továbbá a szakközegekkel: a tisztiorvossal, állatorvossal, a gazdasági felügyelővel, a tűzrendészeti felügyelővel, a szociális titkárral és a kezelő személyzettel látta el a járási ügyvitelt. A főjegyzőnek külön pecsétje volt. A főjegyző a községi vagyonkezelést, a háztartást ellenőrizte. Fő szempont volt, hogy a községek maradjanak a költségvetés keretei között, s felügyelt arra, hogy a zárszámadásokat pontosan okmányolják, a községi jövedelmet gyümölcsöző módon kezeljék. 122 10.511-1947. Korm. sz. r.