Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

akik élethossziglan működtek, ellátásra tarthattak igényt. Az ellátást a vármegyei nyugdíjalapból fedezték, amelybe a községi nyugdíjalapot beolvasztották. Községi önkormányzati vezetők A község vezetője a bíró: ő képviselte a községet, végezte a községi bíráskodást, aláírta a jegyzővel együtt a kiadmányokat. A községi bíró állása tiszteletbeli volt. Választás útján került a tisztségbe. Minden községnek — kis- és nagyközségnek egyaránt — volt bírája. Mérsékelt összegű tiszteletdíjban részesült. A községi bírónak az önkormányzat teljes jogú képviselőjeként kellett volna funkcionálnia a polgári közigazgatás idején. Ehelyett azonban a gyakorlatban a községi bíró működési területének visszaszorítása ment végbe. A bírói funkciót a polgári közigazgatási gyakorlatban degradálták. A népi önkormányzatban azonban a községi bíróra nagy szükség lett volna. A bíró választási úton került a laikusok közül a község élére. Minden eshetősége megvolt tehát annak, hogy a demokratikus alapon választott községi bíró a település élén az önkormányzat működését eredményesen irányítsa, és ne csak statisztáljon a községi jegyző mellett. A községi bíró az 1030—1945. M. E. sz. rendelet 20. §-a szerint (a másodbíróval és a községi esküdttel együtt) községi tisztviselőnek tekintendő. A községi bírók közigazgatási képzésének igénye az országban néhány helyen felmerült. A bírónak alapfokú közigazgatási ismereteket nyújtó tanfolyamokat elsősorban az NPP akart szervezni. Később az MKP-ban is előkerült a javaslat. 1947 novemberében az MKP Szabolcs vármegyei Bizottsága vetette fel a KV-nak ezt a kérdést. A Szabolcs megyei baloldali politikai vezetés a bírók képzésével a szegényparasztságot kívánta szervezetileg is erősíteni. Nem vitás, az MKP arra törekedett, hogy a községi önkormányzatok élén álló bírók, minél nagyobb számban, a parasztság alsó rétegeiből kerüljenek ki, és ezzel a szegényparasztságot kommunista politikai célokat megvalósító társadalmi réteggé kovácsolják. A bírói tanfolyamon a falusi (alsófokú) közigazgatásról, a falu egészségügyéről, a falusi demokratikus közéletből akartak ismereteket nyújtani. A falusi bírók önálló tanfolyami képzésére azonban nem került sor.

120 A tanácsbeliek a bírót és a jegyzőt támogatták a közigazgatásban. Ez is tiszteletbeli állás volt, melynek viselője mérsékelt összegű tiszteletdíjban részesült. A jogszabályok egy része előírta, hogy egyes közigazgatási feladatok elvégzésénél jelen kellett lenni a bíró vagy jegyző mellett az elöljáróság egy tagjának. A helyettesbíró az elöljárók egyike volt. Az elnevezés is jelezte, hogy a bírót távollétében helyettesítette. A közgyám a községben lévő gyámok és gondnokok felügyeletével volt megbízva. Az elöljárói állásokat túlnyomó részben választással, de különböző módokon töltötték be. A kisközségben a bírót, a tanácsbelieket a választó közönség három évre választotta; a körjegyzőt, a közgyámot pedig a szövetkezett községek képviselő-testületének együttes közgyűlésén szintén három évre választották meg. A nagyközségben a bíró, a közgyám, a négy tanácsbeli választását a választók gyűlésén három évre; a jegyzőt, az állatorvost 120 uo. u. 18-22. old.