Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945
pott. Láttuk már, hogy a jogszabály az mv-t községi kategóriába sorolta, amelyet a polgármester és (1945—1950 között) a városi tanács vezetett. 112 A megyei város a járási hatóság jogkörével rendelkezett, és hatásköre eléggé szerteágazó ügyekre terjedt ki. Szabályrendeletet alkotott, saját ügyeiben határozatot hozott, s ezeket hivatali közegei útján hajtotta végre. Gyámhatóságot gyakorolt, adót vetett ki, azokat beszedte, illetve behajtotta, kezelte a városi vagyont, fenntartotta a helyi közlekedést, az oktatási, művelődési intézményeket, s mindazon ügyeket végrehajtotta, melyeket a községi törvény (1886. 22. tc.) ráruházott. Megyei városi szervek: a képviselő-testület, a városi tanács, a kijelölő választmány, az igazoló választmány, a polgármester és a tisztviselők. A megyei város legfontosabb önkormányzati szerve a képviselő-testület. A városi önkormányzati jog gyakorlása a képviselő-testületen keresztül történt. A tagok száma 60—120 fő között lehetett, melyet a lakosság számának figyelembevételével határoztak meg. Az 1945-ben létrejött megyei városi képviselő-testületek létszáma az 50 ezer fő feletti városokban 80, a 30—50 ezer lakosú városokban 60, a 10—30 ezer fős városokban pedig 30 tagú volt. A képviselő-testületi közgyűlésben a polgármester elnökölt. Az évente tartandó közgyűlések számát a megyei város szabályrendeletben határozta meg. Évente két alkalommal mindenképpen kellett képviselő-testületi közgyűlést tartani: tavasszal az előző évi zárszámadást vizsgálták meg, ősszel pedig a következő évi költségvetés kérdéseiről tanácskoztak. Rendkívüli közgyűlés tartására is volt lehetőség. Ezt összehívhatta a polgármester, de a képviselő-testület egynegyedének vagy a megyei törvényhatóság valamely testületének — esetleg az alispánnak — a felhívására is meg kellett tartani. A közgyűlés rendje a megyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésekéhez igazodott. A tisztviselők közül a közgyűlés tagja volt a polgármester, a tanácsnokok, a tisztiügyész, az árvaszéki ülnökök, a pénztárnok, a közgyám, a városi mérnök és az erdőmérnök. A megyei városi képviselő-testület feloszlatása vagy működésének felfüggesztése a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Ilyen esetben a feloszlatásra a javaslatot a törvényhatósági kisgyűlés terjesztette a belügyminiszter elé, aki ugyancsak a kisgyűlést bízta meg, hogy a megyei város ideiglenes vezetését lássa el. A megyei városi igazoló választmány 4—6 tagú volt, melyet a képviselő-testület megalakulása után a maga kebeléből választott. A választmány első fokon határozott a képviselő-testületi tagság megszüntetése kérdésében és a választási eljárás ellen beadott panaszokról. A megyei városi igazoló választmány határozata ellen is a törvényhatósági kisgyűléshez, majd a közigazgatási bírósághoz lehetett fellebbezéssel élni. 112 Csizmadia—Karcsay: i. m. 70—75. old. A thj. város hivatali szervezete rendkívül elaprózott, és az ügymenet bonyolult folyamaton keresztül valósult meg. Városi hivatalok a következők voltak: elnöki ügyosztály, számvevőség, tiszti főügyészi hivatal, anyakönyvi hivatal, közmunka ügyosztály, elsőfokú közigazgatási hatóság, főjegyzői hivatal, műszaki ügyosztály, a helyettes polgármester hivatala, gazdasági és pénzügyi ügyosztály, katonai ügyosztály, iktató- és kiadóhivatal, járatlevélkezelői hivatal, irattár, adóhivatal, pénztár, javadalmi hivatal, lakáshivatal, népjóléti ügyosztály, árvaszék, tűzoltóság, közellátási ügyosztály, közművek, tiszti főorvosi hivatal, levéltári hivatal. (FML. Székesfehérvár thj. város Polgármesterének iratai, 1946-7815. sz.)
