Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

hatósági bizottságok és azok szerveinek tevékenységéhez sem fűztek nagyobb reményeket a baloldali politikai erők. E körökben az volt a vélemény, hogy a megyei törvényhatósági bizottságok üres testületek, mert nem érdekközösségeket fognak egybe, hanem széteső vidékeket. Ezek az újonnan létrehozott bizottságok akkor sem válnak népi testületté, ha történetesen a népi képviselők 100%-osan volnának képviselve benne. A törvényhatósági bizottság ugyanis olyan általános személyi és dologi kérdésekben határozott, ami általában nem volt jellemzője az önkormányzatban élő nép érdekeinek. Önkormányzat-ellenes volt tisztviselőgárdája is: a főispáni, az alispáni, a főjegyzői tisztség maga is az önkormányzati elv ellen hatott. e) A megyei törvényhatóság tisztviselői A megyei törvényhatóság a közigazgatási feladatokat a központi és az úgynevezett külső tisztviselőkkel bonyolította le. Központi tisztviselők a megye székhelyén, a megyeházban működtek. Ezek a következők: alispán, főjegyző, másodfőjegyző, aljegyzők, fogalmazók, közigazgatási gyakornokok, tiszti főügyész, tűzrendészeti felügyelő, főlevéltárnok, árvaszéki elnök, árvaszéki ülnökök, valamint az állami szakigazgatásnak az alispán mellé beosztott tisztviselői: a tiszti főorvos, a tisztiorvos, postatakarékpénztár, a belügyminiszter alá rendelt vármegyei számvevőség, az államépítészeti hivatal vezetője, a magyar rendőrség megyei főkapitánysága, a törvényhatósági állatorvos, a szociális felügyelő és a megyei gazdasági felügyelő. A megye külső tisztviselői: a járási főjegyző, a járási jegyzők, a járási tűzrendészeti felügyelő. Az állami külső szervek: a járási tiszti orvos, a zöldkeresztes védőnők, az útbiztos, a járási állatorvos, a járási gazdasági felügyelő, a munkaügyi felügyelő, a vadászati felügyelő, a járási szociális titkár és a járási számvevő. Központi tisztviselők A megye központi tisztviselői között legnagyobb súlya az alispánnak volt.

106 O a megyei törvényhatóság első tisztviselője, a közigazgatás vezetője, a tisztviselői kar főnöke. Feladatkörét az 1886. évi 21. tc. 68. §-a állapította meg. Az alispán intézkedett minden ügyben, ami nem volt a törvényhatósági testületek és más szervek hatáskörébe utalva. Az alispán vitte a legfontosabb törvényhatósági testületek elé kerülő ügyeket, utalványozási joggal bírt, fegyelmi jogkört gyakorolt — a vezető tisztviselők kivételével — az összes megyei alkalmazott felett, közvetlenül kérhette a karhatalom kirendelését. Az alispán képviselte a megyét más hatóságok és szervek előtt, ő vette át a „megye közönségéhez" írott leveleket, okmányokat, rendeleteket, jelentéseket, folyamodványokat, évente beszámolt a megye helyzetéről a közgyűlésnek, havonta a közigazgatási bizottságnak. Az alispán helyettese a főjegyző volt, aki széküresedés esetén ellátta az alispáni teen106 Vö. 1886: XXI. tc. 68. §.