Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

koalíciós pártok azon tagjai, akik a gyökeres területi reform hívei voltak, kompromisszumként fogták fel. Altalános volt az a nézet, hogy a megyéket meg kellett volna szüntetni, s helyettük a gazdaságföldrajzi középtájegységeket közigazgatási szervezetbe foglalni. A területi reform hívei az állami szakigazgatás 1944 előtti gyakorlatára hivatkoztak, amely igazgatási forma jól bevált, s gyorsabb és hatékonyabb működést biztosított az önkormányzatok területén is. c) A megyei önkormányzat testületei A megyei közgyűlés A megye jogi személyiségét a köz- és a magánjog évszázadokon át elismerte. A jogi személyiséget a vármegye közönsége testesítette meg, amely testületi jogait önkormányzati keretekben, testületi szervekben: a törvényhatósági közgyűlésben, a közigazgatási bizottságban és ennek albizottságaiban és az önkormányzat választott tisztviselői útján gyakorolta. A megyei törvényhatóság , ,egyetemét", közönségét a törvényhatósági bizottság képviselte. Ez a bizottság a közgyűlésen hozott határozatokkal juttatta kifejezésre irányító akaratát. Az 1945 után alakult törvényhatósági bizottságok ideiglenes jelleggel működtek, mivel az önkormányzati testületekről új kormányrendelet az 1030—1945. M. E. sz. rendelet után nem jelent meg, amely véglegesítette volna őket. A megyei közgyűlés hatáskörébe tartozott a törvényhatóság területének, szervezetének, gazdaságának valamennyi kérdése. Az 1933. évi 16. tc. a megyei közgyűlés hatáskörét újból meghatározta, illetve a megyei kisgyűléstől utalt át ügyeket a közgyűlés hatáskörébe. Az 1030—1945. M. E. sz. rendelet a kisgyűlés hatáskörét tovább szűkítette a törvényhatósági közgyűlés javára. A megyei közgyűlés tárgysorozatát az alispán állapította meg, de a főispán megváltoztathatta, új tárgyakat vethetett fel a közgyűlési napirendekhez. Az alispán és a főispán nézeteltérése esetén a közgyűlési tárgyak napirendi felvételével kapcsolatosan kisgyűlési határozatra volt szükség. Önálló indítványt csak rendes közgyűlésen, interpellációt azonban a rendkívüli közgyűlésen is elő lehetett terjeszteni. Az indítvány és az interpelláció szövegét a megyeházán a közgyűlés elnökének a közgyűlés megnyitása előtt 48 órával be kellett mutatni. Az évi rendes közgyűlésen a napirendi tárgyak összeállítása után érkezett rendeleteket, átiratokat, illetve a kisgyűlés által előkészített sürgős ügyeket tárgyalni lehetett. A közgyűlési vitában minden bizottsági tag a tárgyhoz egyszer szólhatott, többszöri felszólalásra elnöki indítványra a közgyűlés adhatott engedélyt. Kivételt képezett az alispán, a tiszti főügyész és a tárgy előadója, akiknek a vitában több alkalommal is joguk volt felszólalni, a kérdést kiegészíteni, a határozat jogszabályszerű alakítását már a tárgyalás idején formálni. Egy-egy felszólalás fél óránál nem tarthatott tovább, de a közgyűlés még fél órát engedélyezhetett, ha az ügy fontossága megkívánta. A közgyűlés elnöke a felszólalásokat korlátozhatta, de tíz percnél kevesebb időt nem szabhatott meg. Az elnöknek a közgyűlés beleegyezésével jogában állt a vitát bezárni, ha a tárgyhoz a felszólalások idejének korlátozása után még tíz fő hozzászólt.