Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

rásban a főjegyzői, a thj. városban és a megyei városban a polgármesteri, azután egy városi jegyzői, a tanácsnoki állások fele, egy árvaszéki, egy ügyészi, a pénztárosi, az ellenőri, egy számvevői, és a városi mérnöki állás; a községben a jegyzői, a községi bírói, a másodbírói (törvénybírói), a pénztárnoki, a közgyámi és annyi esküdti állás, amennyi a községi szervezeti szabályrendeletben meg volt határozva. Azokat az önkormányzati tisztviselőket, akik politikai magatartását a Nemzeti Bizottság nem kifogásolta, és számukra politikai megbízatósági igazolást is kiállítottak, de az 1945 előtti tisztviselői állásukat elvesztették, a törvényhatósági közgyűlés vagy a képviselő-testületi tagság véleményének kikérése után az alispán vagy a polgármester valamely betöltetlen állás ellátásával megbízatta. A belügyminiszter tájékozódni kívánt az elbocsátott tisztviselőkről. Ezért kérte az alispánokat, hogy a beosztásukat elvesztett tisztviselők névsorát terjesszék fel a Belügyminisztériumba. A felterjesztésből tűnjék ki a tisztviselő hivatali állása, eltávolításának indoklása, a nemzeti bizottsági igazolás eredménye. A thj. valamint a megyei városi tisztviselői állásokat — tekintettel a rendkívüli körülményekre — nem pályázat útján töltötték be, de a rendelet szerint a választás tényét két ízben közzé kellett tenni valamely napi vagy hetilapban, megjelölve a választás helyét, idejét és a betöltésre kerülő állások számát. A későbbiekben — a viszonyok normalizálódása után — a megüresedő állásokat már pályázat útján lehetett betölteni. Ha azonban a közszolgálati érdek megkívánta, akkor az egyszerűsített eljárásra most is sor kerülhetett. Ezt a választást azonban a belügyminiszternek meg kellett erősítenie. Az 1030. sz. rendelet kimondja, hogy a választott és a kinevezett tisztviselők állásukban ideiglenesnek tekintendők. (Az ideiglenesség hatálya a közigazgatás végleges rendelkezéséről kiadandó jogszabály életbelépésével szűnik csak meg, és ekkor válnak véglegesített tisztviselőkké az 1945 tavaszán és nyarán megválasztott egyének.) Az ideiglenes jelleggel működő tisztviselőket azonban csak törvényes fegyelmi vagy igazoló eljárás alapján lehetett állásukból elmozdítani. Intézkedett a kormány a tisztviselők képesítéséről is. A polgármesteri és a polgármester-helyettesi állást azonban nem kötötték képesítéshez. A községi jegyzői állás betöltésénél a jegyzői tanfolyamon szerzett oklevelet megkövetelték, de most a községi jegyzői státusra választottak olyan egyéneket is, akik korábban önkormányzati testületben tevékenykedtek vagy érdekképviseleti, társadalombiztosítási szervben, szakszervezetben, szakmai testületben, politikai párt vezetőségében szereztek igazgatási gyakorlatot. Kikötötte a kormányrendelet, hogy a községben, illetve a körjegyzőségben legalább egy jegyzői képesítésű egyénnek kellett lenni. A járási főjegyzői státust jogi vagy községi jegyzői tanfolyamon szerzett oklevélhez kötötték. 1945. április 19-én kelt kormányrendelet szerint a közszolgálati alkalmazáshoz az előírt képesítési kellékek megléte szükséges. Azonban az illetékes miniszter a képesítési kellékek bemutatásától eltekinthetett, azaz engedélyt adhatott egyes munkakörökben megfelelő iskolai végzettség hiányában az alkalmaztatáshoz. Ez a miniszteri engedély azonban csak ideiglenes volt, mert a végleges alkalmaztatásához a képesítési kelléket megkövetelték. (Nem engedték el a főiskolai, egyetemi képesítést a különleges szaktudást igénylő állások betöltésénél: hatósági orvos, mérnök, tisztiügyész, tanár, tanító stb.) Legtöbb helyen a pártmegbízottak a közigazgatás helyi szervezetébe olvadtak, és mint