Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

A vezetőjegyzői elemzésekből egyértelműen az derül ki, hogy a gazdagparasztság politikai erőviszonyok alakulása folytán kiszorult a közügyek intézésének színteréről.

377 Az önkormányzatokban a gazdagparasztság politikai, közigazgatási tapasztalatát meglehetősen nehéz volt pótolni. A gazdag paraszt önkormányzati tevékenysége több évtizedre vezethető vissza, és csakis ennek a rétegnek volt a falvakban közigazgatási tapasztalata. A baloldali pártok javasolták, hogy a gazdag parasztok helyett az önkormányzatokba — de a falusi népi szervekbe is — a mezőgazdasági értelmiséget vonják be, és nem javasolták, hogy a képviselő-testületeket oszlassák fel. Ennek politikai szempontból csak negatív következményei lettek volna. A politikai baloldal falusi képviselői körében pedig még nem alakult ki az a csoport, amelyre a közigazgatás testületi vezetését rá lehetett volna bízni. Szolnok megyében a kommunista főispán azt tapasztalta, hogy a képviselő-testületek kommunista frakciói sem tudnak még a párt irányvonalának megfelelően tevékenykedni. A községi önkormányzatokba került kommunista, parasztpárti, szociáldemokrata tagok közigazgatási tapasztalata kevés volt, és még 1947 nyarán is a kisbirtokos rétegnek vagy a gazdagparasztság képviselőinek volt ott döntő szavuk. 1948 júniusában megtették a lépéseket a kisbirtokos parasztok felső rétegének politikai elszigetelésére. Augusztus 2-án Székesfehérváron járási tiszti értekezletet tartottak, ahol a főjegyző ezt a kérdést a következőkben fogalmazta meg: ,,a gazdagparasztságnak, mint kizsákmányoló rétegnek a parasztság egészétől történő leválasztása a cél". Ugyanitt október 5-én az alispán már világosan kifejtette, hogy ez a réteg nem számíthat hatósági védelemre semmiféle kérdésben, mert ,,a falu kizsákmányolói többé nem vehetnek részt a közigazgatásban". Ezután a közigazgatási vezető tisztviselők a gazdagparasztság ellen politikai és gazdasági szankciókat léptettek érvénybe. A szankciók ellen a gazdagparasztság védekezett, és védelmet elsősorban a helyi önkormányzatban még meglévő kisbirtokos parasztság tisztviselőiben igyekezett szerezni. A kormányzati szervek azonban éppen ezekben a hetekben indították meg azt az akciót, amelynek során a kisbirtok képviselői — legalábbis prominensebb alakjai — a testületből, a népi bizottságokból végleg kiszoruljanak.

378 A kormányzati elképzelések szerint erre azért volt szükség, mivel az önkormányzati testületekben ott voltak a kisbirtokosoknak azok a képviselői, akik vagyonuknál fogva a parasztság felsőbb szféráját alkották. A képviselő-testületekből 1948 nyaráig távolították el a gazdagparasztság képviselőit, de az akció során azon kisbirtokosok egy részére is sor került, akik a Kisgazdapártnak vagy a Nemzeti Parasztpártnak voltak tagjai. A politikai pártállást tekintve a képviselő-testületi tagság nagyobb része a Magyar Dolgozók Pártjához tartozott, bár ezek között inkább a falusi kézművesek (a volt szociáldemokraták) és az újgazdák voltak túlsúlyban. 1948 nyarán a Nemzeti Parasztpártnak is voltak még tagjai a képviselő-testületben, de számuk egyre gyérült. A Kisgazdapárt maradt viszont az egyedüli, ahol kisbirtokosok voltak kizárólag, és elvétve néhány falusi értelmi377 FML. Alispáni iratok, 1948—14.650. sz. 378 Az volt a kormányzati törekvés, hogy a Függetlenségi Front polgári demokratikus szárnyán helyet foglaló falusi politikai erőket leválassza a közigazgatásról. Ez egyértelmű volt a parasztpártokban lévő kisbirtokosok, köztük kisbirtokossá lett újgazdák kiszorítására való törekvéssel.