Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

nyei vagy eredménytelenségei alapján fogják megítélni és minősíteni a községi jegyző egész tevékenységét. Felhívták a főispánokat, hogy a vármegyékben 3—4 tagú „repülőbizottságokat" szervezzenek, melyek a cséplési szabálytalanságokat, a mezőgazdasági munkákban tapasztalt hiányosságokat, a terménybeszolgáltatás elmaradásának okait tárják fel, és tegyenek javaslatot megszüntetésükre. A központi szervek gyors tájékoztatást kértek az önkormányzatoktól a terménybegyűjtés állásáról. A járási és városi közigazgatási felelősöknek hetente kellett jelentést készíteni az alispánnak, a polgármesternek, a cséplésről és a beszolgáltatásról. A törvényhatóság első tisztviselője ezekből az adatokból havi értékelőjelentést állított össze, melyet egy példányban megküldött a Belügyminisztérium Közigazgatási Osztályának. Ennek a jelentésnek összhangban kellett lennie a főispán, a rendőrség, a közellátási felügyelőség által képviselt állásponttal. 1948 augusztusától a megyei vezetők a kisbirtokos parasztságot arról igyekeztek meggyőzni, hogy a terménybeszolgáltatás kizárólag az érdekükben történik, és az agrárollónak a parasztság számára kedvezőtlen volta végeredményben a paraszti érdeket szolgálja. Ezt a valóságtól igen távol álló megállapítást a községi jegyzők is hangoztatták a falugyűléseken, ahol azonban nem megnyerték, hanem elriasztották a kisbirtokos parasztságot. 1948 augusztusa után a kormány intenció szerint a 15 kat. holddal rendelkező gazdák még az enyhébb elbírálás alá estek. Az ezen felülieket a hatóság elszámoltatta a rendelkezésre álló termény mennyiségről, és annak hovafordítását szigorúan számon kérte a gazdáktól. A 15 kat. holdon aluliaknál azonban terményszámbavétel volt, ami lényegesen enyhébb hatósági eljárással zajlott le. A parasztság gazdasági erejét jelezte, hogy az országra kivetett 65 ezer vagon kenyérgabonából 55 ezer vagonnal 1948. augusztus végéig beszolgáltattak. A beszolgáltatási kampány hatósági erőltetése következtében a magtárak megteltek, szükség-tárolóhelyeket is vettek igénybe, ahol azonban hiányoztak a tárolás és a biztonságos megőrzés feltételei. A terménybeszolgáltatás hatósági úton történő erőltetése azt eredményezte, hogy a gabonát szárítás nélkül vitték az átvevőhelyekre, s ezért igen nagy százalék ment veszendőbe. A Fejér megyei főispán szerint a jó beszolgáltatási eredményt a kormányzat méltányolja, és ezért a parasztságot jutalmazni kívánja. A jutalmazásnál 2 millió forintot említett, amelyet a beszolgáltatásban kitűnt gazdáknak fognak majd kiosztani. A főispán kénytelen volt elismerni a kormányzat parasztellenes politikáját, amelyet a képviselőtestületi üléseken, a törvényhatósági bizottsági közgyűléseken a testületi tagság parasztcsoportjai számtalan alkalommal hangoztattak is. Most a főispán azt mondta, hogy , ,a népi demokrácia állama már nem csak fenyeget, hanem simogat is, s akkor lesz tökéletes a közigazgatásunk, ha mindig simogatni és fenyegetni soha nem kell." A parasztságtól azonban már 1948 őszén elvonták azt a termékfelesleget is, amely szabad értékesítése után a termelés-megújítását szolgálta volna. A beszolgáltatási kötelezettséget nem teljesítőkkel szemben a közigazgatás fellépett. Az elöljáróságoknak a termékbeszolgáltatást nem teljesítő gazdákat utolsó figyelmeztetésben kellett részesíteni. Ha a felszólítás után eltelt 8 napon belül a beszolgáltatást nem tudták a családok teljesíteni, úgy az elöljáróságok a feljelentést az államügyészségen megtették. Az államügyészségnek nem kellett megvizsgálnia a beszolgáltatás nem teljesítésének, vagy nem teljesíthetőségének okát,