Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

vember 14-i rendeletben hívta fel a miniszter, hogy a terményforgalommal kapcsolatban indított kihágási ügyek kapcsán erélytelenséget mutatnak. A terménybeszolgáltatási rendeletekbe ütköző kihágások elég gyakoriak voltak, és ezek súlyos gondokat okoztak az államnak az ellátás területén. Úgy tapasztalták, hogy egyes rendőri büntetőbíróságok késedelmesen jártak el, és a kiszabott büntetések sem voltak arányban azzal a hátránnyal, mellyel a kihágások az ország közellátását sújtották. A belügyminiszter szerint a rendőri büntetőbírók statuáljanak példát, hogy nemcsak a terhelt, hanem terménybeszolgáltatásra kötelezett gazdák is a hasonló kihágás elkövetésétől visszariadjanak.

329 1946 elején a belügyminiszter intézkedett a területi önkormányzatoknak a termény- és állatbeszolgáltatás területén végzendő teendőiről. Az önkormányzatok vezetői a községekben, azután a megyei városokban most újabb és nehezen véghezvihető, a végrehajtás során sok nehézséget támasztó intézkedéseket foganatosítottak. A miniszter az 1946—1947. évekre a beszolgáltatás területén előírta a megyei városi polgármesteri hivatal és a községi elöljáróság közigazgatási teendőit. Általános feladatként kapták a mezőgazdasági lakosságot sújtó beszolgáltatás szorgalmazását, a jogszabályok, a kormányhatósági és felsőbb hatósági intézkedések végrehajtását. A községi elöljáróságon és a polgármesteri hivatalban vetették ki a beszolgáltatási mennyiséget az egyes termelőkre, illetve állították össze a gazdalajstromot, a beszolgáltatási és a nyilvántartási lapot, a községi összesítőt, vezették a beszolgáltatási naplót és itt írták meg a vételi jegyeket. A közigazgatási vezetők terjesztették fel a közellátási miniszterhez azoknak a gazdáknak a nevét, akik a beszolgáltatási kötelezettségeiknek eleget tettek, de ugyancsak ők tettek javaslatot arra, hogy a gabonabeadás helyett milyen más terméket fogadjon el a közellátási felügyelőség, ha a gazdáknál gabonafelesleg már nem maradt. Amikor a közigazgatás a beszolgáltatást szorgalmazta, és gyors eredmények mutatkoztak a terménybegyűjtésben, a kormányzat további feladatokat rótt rá. Ez az adminisztrációt rendkívül megnövelte, és most a községi elöljáróság, illetve a polgármesteri hivatal kezdte elveszteni a hagyományos közigazgatási vonásait és mezőgazdasági termékfelvásárló központi irodához hasonlított. A beszolgáltatási teendők egyre gyarapodtak, míg azok ellátásához szükséges szakemberek hiányoztak, és csak nehezen lehetett egy-egy kisegítő munkaerőt beállítani. Az ügyfelek pedig naponta tömegesen jelentek meg a közigazgatási hivatalokban, mert itt állították ki számukra a kenyérgabona, az árpa, a kukorica, a burgonya, a napraforgó vásárlási engedélyt, s kaptak sertésvásárlási engedélyt. 1946 őszén már nyilvántartást fektettek fel a hatóság által kiadott önellátói igazolványokról, a vámőrlési- és idegenkereskedelmi őrlési-, a darálási-, hántolási-, olajütési- és sertésvágási engedélyekről, a bérhizlalási szerződésekről, a szállítási igazolványok kiadására vonatkozó kérelmek jogosságának elbírálásáról. A közigazgatás kapta meg a jóvátételre szánt termékek begyűjtését, a szovjet hadsereg magyarországi csapatainak ellátásához szükséges készletek nyilvántartását. Ezeket a feladatokat a közellátási kormánybiztos adta a községi elöljáróságoknak és a polgármesteri hivataloknak. A helyi közigazgatási szerv vette nyilvántartásba az ellátatlan lakosokat, 329 Vö. 180.046—1945. kih. B. M. sz. r.