Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)
Szolnok megye járásai a következők voltak: jászapáti, jászberényi, kunhegyesi, kunszentmártoni, szolnoki, tiszafüredi, törökszentmiklósi. A megye székhelye Szolnok maradt. Hajdú-Bihar megye Hajdú vármegyéből, továbbá (a cséffai járás kivételével) NyugatBihar vármegyéből, azután a Szabolcs vármegyei Nyíracsád, Nyíradony, Újszentmargita, Görbeháza, Polgár nagyközségekből (dadái alsójárás, ligetaljai járás) és az újtikosi körjegyzőségből alakult. Járásai: berettyóújfalui, biharkeresztesi, debreceni, derecskéi, nagylétai, polgári, püspökladányi. A megye székhelye Debrecen lett. Szabolcs-Szatmár megye Szatmár vármegyéből és Szabolcs vármegye azon részeiből alakult, amelyet a megegyezés során nem csatoltak el. A Hajdú-Bihar megyéhez került nagyközségeket és a körjegyzőséget fentebb említettük. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez került Szabolcs vármegye dadái alsójárásából Prügy, Csobaj, Báj, Tiszaladány; a dadái felsőjárásból Kenézlő kisközség és Viss nagyközség. A megye járásai: baktalórántházi, csengeri, fehérgyarmati, kemecsei, kisvárdai, mátészalkai, nagy kallói, nyírbátori, nyíregyházi, tiszalöki, vásárosnaményi. A megye székhelye Nyíregyháza lett. Heves megye Szolnok és Nógrád megyéhez elcsatolt területeit az illetékes megyék szervezésének leírásainál jeleztük. A visszamaradt területen alakították ki a megyét, melyhez Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből Boldog és Kerekharaszt, Nógrád-Hont vármegyéből Lőrinci, Zagyvaszántó, azután a herédi körjegyzőség községei (Heréd, Nagykökényes), Borsod-Gömör vármegyéből Borsodszemere, Egerfarmos, Noszvaj, Novaj, Szihalom nagyközségek és a szilvásváradi körjegyzőség kisközségei (Szilvásvárad, Nagyvisnyó) járultak. Járásai: egri, füzesabonyi, gyöngyösi, hatvani, hevesi, pétervásári. A megye székhelye Eger. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a Heves vármegyéhez elcsatolt községek kivételével Borsod-Gömör, továbbá Abaúj és Zemplén vármegye területéből, valamint a Szabolcs vármegyétől idecsatolt községek területéből alakult. Járásai: abaúj szántói, edelényi, encsi, mezőcsáti, mezőkövesdi, miskolci, ózdi, putnoki, ricsei, sárospataki, sátoraljaújhelyi, szerencsi, szikszói és tokaji. Székhelye Miskolc lett. 317 1945—1950 között alapvető területszervezési változtatásokra községi vonatkozásban nem került sor, csupán a korábbi fejlődés nyomán aktuálissá vált községegyesítéseket hajtották végre. 1950-ig mindössze 28 községegyesítés történt. 1946-ban egy belügyminiszteri rendelet 600 lakosban határozta meg az életképes község kritériumát, míg az ennél kisebbeket egyesíteni kívánta. 318 A törpe községekből azonban igen sok volt az országban, így hamarosan módosították ezt a rendeletet. Az aprófalvas megyékben 300 lakosban állapították meg az önálló községi élet alakításához szükséges feltételt. Ezek kisközségi státust kaptak. 1950 elején 3359 község volt, melyből nagyközség 1162, körjegyzőség pedig 682. A körjegyzőségek rendszerébe 2197 kisközség tartozott. (A községi igazgatás szervezete az elmúlt évtizedekben alig változott: 1930-ban a 3361 községből 1079 nagyközség volt, és a 2282 kisközséget 709 körjegyzőség irányította.) 319 317 KSH. Magyarország Helységnévtára 1951. Budapest. 318 Vö. 190.171-1946. B. M. sz. r. 319 A helyi- területi közigazgatás. Szerk.: Raft Miklós. Bp., 1982. 43—52. old.
