Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
jesen irányítása alá kívánja vonni. Javasolták, hogy az SZDP ehhez semmiképpen ne adja hozzájárulását, mert a párt elvi politikai alapját nem lehet feladni. Az SZDP évtizedes küzdelmet vívott a burzsoá Magyarországon a választási rendszer demokratizálásáért, az önkormányzati rendszer tökéletesítéséért. Nem látja a párt akadályát annak, hogy a köztisztviselők választás útján kerüljenek továbbra is státusba. Az SZDP Községpolitikai Bizottsága szerint a közigazgatást átfogó rendelkezéssel lehet csak megújítani, és nem szabad azon csupán részletkérdésekben változtatni. Ezek az ideiglenesnek tekintett reformok a változtatás mögött álló politikai erők érdekét képviselik, és lehetőséget adnak a végleges rendezés elodázására. Ugyanis az a párt, amelyik az ideiglenesség örve alatt élvezi a közigazgatás minden előnyét, nem fog hozzájárulni az átfogó reformhoz — érveltek az SZDP tagok. A Szakszervezeti Tanács tehát a belügyminiszteri rendezési tervet ne fogadja el, mert ezzel az SZDP és a Nemzeti Parasztpárt „quasi erkölcsi obligóba" kerül, és az MKP a maga számára biztosítja majd a hatalmi szempontokat — olvasható az emlékeztetőben. 156 A tisztviselők választásának rendszerével szemben az volt a belügyi kormányzat ellenvetése, hogy a többségi elv merev érvényesítése a polgári gondolat képviselőit segíti. A községi választással kapcsolatban említette a miniszter, hogy az esetleg a Kisgazdapárt győzelmét fogja eredményezni, s ezzel a Baloldali Blokk elveszíti a belügyi tárcát is. Persze, ha a Kisgazdapárt szerezné meg a belügyi tárcát, az még nem jelentené azt, hogy a közigazgatás is kisgazdapárti kezekbe kerülne. A paritás ugyanis biztosítja a Baloldali Blokk számára az egyenlő részvételt a helyi hatalmi szervekben. Ha a községi választások előtt sikerül a tisztviselők állami kinevezési rendszerét megteremteni, akkor.a kisgazdapárti győzelem nem jelent sokat, hiszen a Baloldali Blokknak lehetősége van beleszólni a kinevezésekbe. A paritást ugyanis a tisztviselői vonalon is érvényesíteni kell. A községi hatáskörök növelésére feltétlenül szükség van. A járási főjegyző elsőfokú hatósági jogköréből a községi elöljáróságra szállnak át a legfontosabb, és a községet közvetlenül érintő ügyek: ipari, mezőgazdasági, tűzrendészeti, állategészségügyi, építési ügyek. Kihágási ügyekben azonban — a mezőrendőri kihágások kivételével — az elsőfokú rendőri büntetőbíróság (államrendőrség) jár el. Községekben a mezőrendőri kihágások elbírálását kiveszik a járási főjegyző kezéből, és a községi bíró hatáskörébe teszik le. A fent említett ügyeket elbírálásra eddig is a községi elöljáróság készítette elő, és a döntést a járási főjegyző az elöljáróság javaslatára tette meg. A községi bíró a községi önkormányzati közigazgatás vezetője, s ezért az állami rendszerű IX. fizetési osztálynak megfelelő tiszteletdíjat kap. A községi bírót, az elöljáróságot, a tisztviselőket a jegyző kivételével a képviselő-testület választja a jelöltek köréből. A jelölés a Nemzeti Bizottság hatásköre. Ez esetben a kijelölő választmány szerepkörét tölti be a Nemzeti Bizottság. A községi bírák éves tiszteletdíja az államnak 4 millió forint többletkiadást jelent. A községi jegyzőt a belügyminiszter nevezi ki, de a pályázatokat az illetékes községi képviselő-testületnél kell beadni. Az elöljáróság a pályázatokat véleményével ellátva küldi meg a belügyminiszternek. A községi elsőfokú hatáskörök szélesítése megalapozottnak látszott. A község és a 156 Uo. 283. f., 10. cs., 277. ő. e.
