Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS A konferencián a szovjetek a legénységek elvi összeállítását is közölték, az egyes repüléseken a szovjet parancsnok mellett a külföldiek kutató űrhajósként vehettek részt. A repülések célpontja pedig a hamarosan feljuttatni tervezett, több űrhajó fogadására alkalmas Szaljut-6 űrállomás volt. A felszállási sorrenddel akadt azonban némi probléma, amire az Űrkutatási Kormánybizottság jelentése csak szőrmentén utalt: „A tárgyalások kapcsán vita alakult ki a sorrendiség kérdésében, amely során Románia és Lengyelország a kiválasztás más lehetséges módozatát is javasolta figyelembe venni. Az alapos, sokrétű vita eredményeképpen a tárgyaló felek kéréssel fordidtak a szovjet félhez, határozza meg az INTERKOZMOSZprogramban együttműködő szocialista országok állampolgárainak részvételi sorrendjét az 1978-1979-ben végrehajtandó űrrepülésekben. ” A valóságban azonban a fent jelzettnél sokkal élesebb vita alakult ki. A szovjetek azt javasolták, hogy az Interkozmoszból legnagyobb részt vállaló három ország menjen először (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország), azután a többiek a cirill ABC sorrendjében. Csehszlovákia elsősége nem volt kérdéses, de a lengyelek nehezményezték, hogy a németek után repüljenek, így az NDK és Lengyelország helyet cseréltek a sorrendben. A magyar űrrepülés idején felmerült, hogy a magyarok ötödik helye a kedveltségi sorrendet is jelentette, holott a magyarázat egyszerűnek tűnik: az orosz ABC-ben a „b” (Bulgária) éppen megelőzi a „v”-t (Vengríja — Magyarország). Az már az irányított szerencsének köszönhető, hogy Kuba, Vietnam, Mongólia hátrébb álltak az ABC-ben! A Bizottság jelentése mindazonáltal arra utal, hogy a szovjetek tettek némi elvi — a gyakorlatban aztán elfelejtett — engedményt: „A tárgyaló delegációk abban is megállapodtak, hogy a további űrrepülések sorrendiségének meghatározásánál figyelembe vehetők más elvek is, amelyek az együttműködés keretében egyeztetésre kerülnek.” Ha a tényeket nézzük, világosan kell látnunk, hogy a magyarok - anyagi, tudományos — hozzáállásával a szovjet vezetés általában elégedetlen volt, így hát a korábbi magyar repülésre nem is lehetett sok esély. V. Sz. Veressetyinnek, a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsa elnökhelyettesének másfél évvel később, 1978. december 4-én elhangzott megjegyzése ezt az elégedetlenséget látszik alátámasztani. A moszkvai magyar nagykövetségnek a nyilatkozatról küldött beszámolója szerint „mintha Magyarországon nem tulajdonítanának kellő jelentőséget az űrkutatási együttműködésnek, a közös űrrepülésnek. Erre a fenti lemaradásokból és az eddigi részvételünk arányából következtet. Jó példaként említette, hogy a szovjet—NDK közös űrrepülés programjával politikai bizottsági szinten foglalkoztak és döntöttek a fontosabb kérdésekben. Felhívta a figyelmünket arra, hogy magas szinten és időben kell dönteni a magyar-szovjet közös űrrepülés után protokolláris ügyekben (kitüntetések, fogadások stb.) is. 33 Nem véletlen, hogy a Korom Mihály35 36 vezette, a szovjet-magyar űrrepülés előkészítésével foglalkozó koordinációs bizottság 1979. január 22-ei alakuló ülésén a szintén részt vevő 35 MÓL XIX-J-1-j-Szocialista országok-003974/2-1978. 36 Korom Mihály (1927-1993), 1966 és 1978 között igazságügy-miniszter. 1978-től 1985-ig az MSZMP KB fegyveres testületeket felügyelő titkára. 20
