Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)

IPOLYI-STUMMER, A család eredeti neve STUMMER, S családi hagyomány szerint Württembergből származott Magyarországra. A nemességet 1741. okt. 28-án nyerte Bécsben STUMMER GYÖRGY Koháry István országbíró szolgálatában szerzett érdemeiért. STUMMER folyamodványában állítja, hogy ő és elei itt Magyarországon nemeseknek tartattak, de nemeslevelök elveszett s ez okból kéri a nemességet, Hontmegye igen melegen ajánlván őt. A nemességszerző GYÖRGYnek JÁNOS nevű fiától jön le a ma élő nemzedék. JÁNOS 1733-ban született, t 1788., nejétől benedekfalvi LUBY JuLiÁNNÁtól két fia, IGNÁCZ és JÁNOS az ipolykeszii és terényi ág megalapítója. IGNÁCZ 1772-ben született s Hontmegyében főszámvevő lett, JÁNOS született 1770. s 1790. május 28-án nyert. Hontmegyétől nemesi bizonyítványt, s Békésmegyébe költözvén, terényi birtokos lett. iGNÁcznak fia FERENCZ 1840. máj. 25-én nyert bizonyságlevelet Hontmegyétől. A terényi ág JÁNOS fiában iMRÉben kihalván, ezen IMRE örökbe fogadta FERENCZ fiát LAjost, a ki is a STUMMER nevet elhagyván, «TERÉNYI» nevet vett fel. Az ipolykeszii ág 1892. máj. 8-án kelt királyi engedélylyel az «IPOLYI» nevet vette fel. Czímere: Kék paizsban három jobbra repülő vörös rigóval rakott tört ezüst szarufa, felette hatágú arany csillag, alatta arany markolatú meztelen kard jobbfelé fektetve. Sisakdísz: vörös és kék összetett sasszárny a paizsbeli csillaggal. Foszlányok : arany-kék, ezüst-vörös. Vallása: róm. kath. A jelenleg virágzó nemzedék őse STUMMER János (1730—1788.), kinek fiai közül IGNÁCZ (szül. 1772., f 1830. Ipolykeszi) az ipolykeszii és JÁNOS (szül. 1770., f 1837.) a terényi ág őse. I. AZ IPOLYKESZII ÁG. (Ipolyiak.) FERENCZ (szül. 1799., f 1848. decz. 10. Dalmad, S. Ignácz és nádasi Tersztyánszky Anna fia), Hont vármegye főszolgabirája. Neje: szmrecsányi SZMRECSÁNYI Arzenia (szül. 1802. jul. 19. Kelenye, Hont várm., t 1881. szept. 21. Léva, Sz. Elek (f 1821.) és horváthi és disznósi Horváthy Anna (\ 1832.) leánya). Gyermekeik: I. ARNOLD (szül. 1823. okt. 20. Ipolykeszi, f 1886. decz. 2. Nagyvárad), beszterczebányai, majd nagyváradi püspök, v. b. t. tanácsos, a vaskorona-rend I. oszt. vitéze, a Magy. Tud. Akad. osztályelnöke, a Magyar Történelmi Társulatnak 10 éven át elnöke stb. II. LAJOS (szül. 1825. jun. 14, Disznós, t 1863. ápr. 6. Disznós), nagybátyja IMRE a terényi ágból örökbe fogadta. (Utódait 1. a terényi ágnál.)