A magyar királyi Országos Levéltár állandó kiállításának katalógusa (Budapest, 1930)

«Méltatlan dolgoknak látszanak ezek» — írja —, «hogy ím mind a pogányoktól s minden egyéb nemzetségektől is békével volnánk, hanem magunk kívánjuk fogyatni magunkat.» Figyelmezteti, hogy ne bízzék az idegen nemzetekben : «Az Svécus (svéd) nem Kegyelmedet, sem minket nem néz, hanem maga alkalmatosságát keresi az mi vérünkkel és pusztulásunkkal. Nem szed az török is mások kosárjában eperjét». A franciákról pedig azt írja, hogy Ferencz királyuk idejében ők hozták Szulimán szultánt Magyarországra «s minden akkori veszedelmünknek ők voltak okai» és «Kegyelmed által az törökök szövetségével ők fogják szegény édes hazánknak és nemzetünknek kevés hátramaradott részecskéjét is utolsó veszedelemben hozni». Papír ; sajátkezű. Újkori iratok. 164.4. fébr. 1. cs. 99. AMIENS, 1649. JUN. 20. — XIV. LAJOS francia király II. RÁKÓCZY György erdélyi fejedelemnek hozzá intézett levelére válaszolva biztosítja őt, hogy mint atyja iránt, úgy ő iránta is jóindulattal és barátsággal fog viseltetni s amennyiben a fejedelem az ő érdekeit szolgálja, támogatni fogja. A levél írásakor XIV. Lajos még gyermek volt, s Franciaországot anyja mint régens kormányozta. A levelet tehát nem maga, hanem — mint erre a levélben is utalás van («par l'avis de la Reyne Régente Madame ma Mère») — a régens királynő irattá. A névaláírás sem sajátkezű. Papír; Kamarai Itár. Rakôc%y-ltàr. X. 93. 100. GYALU VÁRA, 1651. JAN. rí. — H. RÁKÓCZY György levele ül. FERDINÁND királyhoz, mint római császár-