A magyar királyi Országos Levéltár állandó kiállításának katalógusa (Budapest, 1930)

gyermekkora óta a királyi udvarban szolgált, ősi, elveszett címerét újra adományozza s egyúttal birtokaira neki pallosjogot ad. A címeres levél a maga nemében páratlan remeke a középkori magyar heraldikának. A címer pallost tartó, páncélos vitézt tüntet fel, bal lábánál kis vörös tárcsapajzszsal, melyben stilizált fehér rózsa látható. Hártya; függő pecsétje elveszett. Regnicolaris levéltár, Lad. RRR. nr. 24. 53. DUNASZENTGYÖRGY, 1526. AUG. 6. — BRODARICH István szerémi püspök és királyi kancellár levele MÁRIA királynéhoz a törökök ellen vonuló magyar seregben uralkodó állapotokról. Mint Brodarich írja, a magyar seregben nagy a zavar és fejvesztettség; hogy a király mit fog tenni, még nem tudja. Brodarich nem hiszi, hogy 20—30 napon belül olyan sereg gyűljön össze, mellyel nyilvánvaló vereség nélkül szembe lehessen szállni az ellenséggel, pedig az ellenség közeledik s Eszéket, ha már is el nem foglalta, csakhamar megszállja. «Higyje el Felséged», írja, «minden késő, és bármit mondjunk, mindenfelől a végső veszélyben vagyunk». O meg fog tenni mindent, amit tud, de nincs senki, aki neki segítsen s vele együtt érezzen. Mind azt hiszik, hogy szárny nélkül is repülni tudnak, s őt, mivel óvatosságra int, félénknek nevezik. «Bárcsak alaptalan volna az én desperatióm. Nem magamat féltem, hanem a királyt és az országot, főleg a királyt». Buzdítja a királynét, hogy legyen erős és állhatatos lelkű. Isten nem fogja elhagyni a király ártatlanságát és jóságát. Inti, hogy ne mozduljon Budáról, mert távozása hírére mások is mene-