Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)
XIX. Petrus Gentile Senilis de Montefalco czímere
niis et principatibus, quam alias ubique locorum a modo imposterum predictis armis seu insigniis nobilibus et militaribus, more aliorum nobilium familiarum et aulicorum nostrorum armis utentium, in preliis, duellis, hastiludiis et torneamentis, velis, anulis, tentoriis, cortinis, auleis et papilionibus, aliisque nobilitaribus et militaribus exercitiis et generaliter in quarumcumque rerum et expeditionum generibus, generalibus videlicet et particularibus sub omnibus et singulis illis iuribus, libertatibus, gratiis, indultis, privilegiis et prerogativis atque emunitatibus, quibus ceteri aule nostre milites et familiares de iure aut consuetudine gaudent et fruuntur, semper ea gestare, frui et gaudere in evum valeatis, tantaque ampliori studio, fervore et diligentia erga nos et dictam sacram regni nostri Hungarie coronam vestra sollidetur intentio, quanto vos largiori favore et benivolentia nostra regia prevenios esse conspexeritis et muñere gratiarum. In cuius rei testimonium et robur sempiternum presentes litteras nostras privilegíales pendentis et autentici secreti sigilli nostri quo ut rex Hungarie utimur, munimine roboratas duximus concedendas. Datum Bude feria quarta próxima post festum beati Urbani pape, anno domini millesimo quadringentesimo septuagésimo octavo, regnorum autem nosrorum anno Hungarie etc. vigésimo primo, Bohemie vero décimo. A czímer: Egyenesen álló, tárcsaalakú pajzs kék mezejében három vörös rózsával megrakott, alul fehérszegélyű zöld pólya, a felső mezőben két arany zarándokkagyló között csőrében arany gyűrűt tartó hollófej, alsó mezejében hosszú hajú és szakállú, nyakban levágott emberfő. A pajzsra illesztett arany sisak dísze: fekete sasszárny, megrakva a pajzsbeli három rózsás pólyával. Takaró : kékarany. A czímer bíborvörös brokát szőnyegre van helyezve, melyet gyöngyökkel és drágakövekkel ékesített széles arany keret vesz körül. A czímer, melyet a király adományoz, heraldikai tekintetben rendkívül érdekes. A fehérszegélyű, vörös rózsákkal megrakott zöld pólya kétségkívül noha ezt a czímerleírás nem mondja meg az adományt nyert családi czímeréből van véve. A pajzs felső kék mezejében látható, aranygyűrűt tartó hollófej Mátyás czímeréből: ccde nostris paternis armis», az azt kísérő két arany kagyló pedig Veronai Gábor egri püspök czímeréből került az adományozott czímerbe. E két körülményt az armális szövege is megemlíti. A hollófej és a kagylók adományozása külön kitüntetésszámba ment a czímerszerző részére, úgyszintén az arany sisak adományozása is. A pajzs alsó mezejében látható vademberfő valószínűleg a Perényiczímerből van véve, noha erre nézve a szöveg nem tartalmaz semmi megjegyzést. Az adományozásban Petrus Gentile de Montefalco és testvére Mariottus jogtudor, nemkülönben Péternek fiágon való leszármazói részesülnek. Péternek leányági leszármazótra, nemkülönben Mariottus utódaira az adomány nem terjed ki. A király azonkívül Pétert lovaggá teszi, őt familiárisai sorába felveszi és meghagyja az ország összes egyházi és világi hatóságainak és lakosainak, hogy a czímerszerzőt a szabad járás-kelésben semmikép se akadályozzák, sőt őt ebben támogatni kötelességüknek ismerjék. Felmenti őt mindennemű vám-, híd-, révpénz stb. fizetése alól. Mindezek a formulák külföldi czímereslevelek állandó formulái, magyar armálisban csak elvétve fordulnak elő. A főczímerszerző az armális tanúsága szerint IV. Sixtus pápa rendkívüli követe volt, aki Veronai (Rangoni) Gábor egri püspök részére hozta el a bíbornoki kalapot. Testvére Mariottus Mátyás király követe gyanánt működött a pápai udvarban. Az armális szövege olasz írással van írva. Megpecsételve az oklevél nem volt, a pecsétzsinór felvételére szolgáló bevágások a hártyán hiányoznak, ami tehát arra mutat, hogy az oklevél valamely előttünk ismeretlen okból nem került expediálásra.
