Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)
XII. A Szalóki-család czímere
XII. (LXII.) 1440—1444. I. TJLÁSZLÓ KIRÁLY A SZALÓKY-CSALÁDNAK CZÍMERT ÁD. • (Eredetijc a Szalóky-család leuéUórában Ncmcs-Szalókon. — Tumi, 1901. 137.) Uladislaus dei gratia Hungariae Dalmaiiae, Croatiae rex, Liihuaniae princeps siipremus et Heres Russiae fideli nostro Petra Literato filio quondam Nicolai de Geberthfalua Zalok . . . graliamqiie nostram regiam majestatis, velai . . . . sol .... ut non sit et de d ymmo damus, donamus et conferimus ur, ut tu ac dicti Benedietus et Gallus et eorum heredes et posteritates universe a modo in antea et imposterum ubique locorum nobilibus scilicet et militaribus, nec non sigillis ....... et expedicionum generibus sub mere et sincere dici, nominan ac reputan volumus es et nobiles regni nostri Hungarie similiter . . atque potiri valeatis ac possitis. Gaudeatis pliori studio ad honorem regie maiestatis vestra nspicitis et muñere gratiarum. In cuius rei presens ut rex Hungarie utimur Johannis Baptiste, anno domini millesimo Aczímer: Balra dűlt csücskös pajzs fekete mezejében nyakára húzott arany koronával ékített, megcsonkított fehér hattyú. Sisakdísz : a pajzsalakkal megrakott zárt fekete sasszárny. Takarók: fekete-fehér. A czímer zölddel kereteit vörös alapra van helyezve. A czímer arányai és stilizálása tekintetében a középkori magyar czímerek között a legszebbek egyike, melyhez hasonlót, az egy Hideghéty czímer kivételével alig tudunk felmutatni. A czímeralak, a megcsonkított hattyú a magyar heraldikában egyedülálló, s a külföldön is csak az angol és franczia heraldikában fordul elő, ott is csak elvétve. Az oklevél töredékekben maradt reánk. A czímerábrán kívül csak az alsó sarok maradt reánk, mely a fent közölt szövegrészt tartalmazza. A xvm. században az oklevél kezdő sorait tartalmazó rész is megvolt még, melyről egy másolat készült, mely a fent dűlt betűkkel közölt szövegrészt tartalmazza. A czímerképnek általunk közölt másolata rekonstruált, az eredeti annyira meg van kopva, hogy a színek alól hellyel-közzel az eredeti tollrajzos vázlat is előtűnik. Az adományban néhai Gebártfalva-Szalóki Miklós fia Péter deák, testvére Benedek és ennek fiai: Gál, István, Péter és János részesülnek. Benedek fiainak neveit I. Ulászlónak 1440 július 28-án kelt, a vasmegyei Ug-birtokról szóló adományleveléből ismerjük. A Szalók-nemzetség őséül az Anonymusnál említett Öcsöböt tekintik, kinek fia Szalók volt. Első okleveles nyomát a nemzetségnek 1183-ban találjuk. A család ősi fészke NemesSzalók Veszprém vármegyében, mely már 1307-ben mint villa Zolouk említtetik az oklevelekben. A nemes község, hol a nemzetség ma is él, a xvi. században alakult ki.