Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)
V. A Pérchy-család czímere
per eum memoratis Ladislao carnali et Petro filio Zanyo condivisionali fratribus suis de eadem Peercz ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad pref'ati Benedicti supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hie depicta ac pictoris magisterio distincte descripta, virtute presentium conferimus, ymmo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati Benedicti et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut idem Benedictus filius Michaelis et alii predicti ipsorumque heredes ac posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus Uteris nostris circa principium aut circa caput appropriatis coloribus diversis inserta pictura dénotât et déclarât, a modo in antea et deinceps in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et déferre, gaudeant igitur favore regio, ac de tanto muñere singularis gratie antefati Benedictus filius Michaelis et alii supradicti eorumque posteritates mérito exultant, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio quanto ampliori favore prevenios se conspiciunt muñere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Benedicto filio Michaelis ac Ladislao carnali et Petro filio Zanyo condivisionali fratribus suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis duximus gratiose concedendas. Datum in nostra civitate Znoyma partium Moravie, feria sexta próxima post festum Annunciationis virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentisimo vigésimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. XXX-mo quinto, Romanorum undécimo et Bohemie primo. A czímer: Balra dőlt, hegyestalpú pajzs kék mezejében széles pallost markoló pánczélinges kar, a kard markolata vértől csepeg, mely a kézfőt és az alkar pánczélját is bevérezi. Sisakdísz: a pajzsalak. Takaró: ornamentális modorban tartott díszítés kék-vörös és szürkés-ibolyaszínben. A czímerképet egyszerű zöld vonalkeret veszi körül, szőnyeg hiányzik. A czímerkép viselet és fegyvertani szempontból újabb adalékot nyújt az a korbeli fegyverzet ismerétéhez. Figyelmet érdemel a sisaktakarónak lombszerű, kecses alakban tartott kivitele. A czímerrel, amint az a szövegből kitűnik, a Pérchy-család már régibb idő óta élt. Az adományban Pérchy Mihály fia Benedek királyi alétekfogómester, testvére László és osztályos atyafia: Pérchy Zanyo fia Péter részesülnek. A főezímerszerző érdeméül tudja be az armális szövege, hogy Csehországban, a katholikus egyház ellenségei, a Wikliffiták ellen vitézül harczolt. A család történetével részletesebben Makay Dezső foglalkozott «Két régi család» czímű, a Turul 1887. évfolyamában megjelent tanulmányában, melyben a család leszármazási tábláját a xiii. század második felétől a xix. század végéig is összeállította. Adataiból kitűnik, hogy a czímerszerző Benedeknek László testvérén kívül volt még egy testvére Mátyás, akit az armáliö nem említ, talán 1421-ben már nem élt. A család később a Mike-Pércsi előnevet használta. Bihar vármegyének 1666 október 8-án nemes Pérchy István részére kiadott nemesi bizonyítványa szerint a család armálisa a török háború dúlásai közepette elpusztult. Ezt az armális előkerülte fényesen megczáfolta.
