Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

XXVII. A Kisjeszeni Paulovics-család czímere

cuius imam partem vestit campus gramineus, in quo homo opere actinctus (igy) dextra tenet securim supra caput adductam percussurus ea dammam, quam currentem in ipso campo apprehendisse et apprensam sinistre tenere visitur; que omnia in fronte presentium litterarum nostrarum docta artificis manu clarius depicta et effigiata sunt, animo deliberato et ex certa nostra scientia memoratis Nicolao Paulowycz et Adamo Jambor ipsorumque heredibus et posteris universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et conferimus, annuimusque et concedimus, ut ipsi eorumque heredes et posteri universi prescripta arma seu nobilitatis insignia ubique in preliis, hastiludiis, duellis, velis, sigillis, cortinis, tapetis, papilionibus, domibus, mensis, tabulis, libris et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionUm generibus et exercitiis nobilitaribus et militaribus ferre, gestare, fingi, pingi et insculpi faceré, omnibusque illis honoribus, prerogativis et libertatibus, quibus ceteri nobiles regni nostri armis utentes quolibet iure aut consuetudine utuntur et gaudent, uti, frui et gaudere possint et valeant perpetuo. In quorum omnium premissorum memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas duximus concedendas. Datum Bude, sabbato proximo post festum sacratissimi corporis Christi, anno eiusdem millesimo quingentésimo vigésimo primo, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie predictorum etc. anno sexto. A czímer: Egyenesen álló, felső sarkain lecsapzott, mindkét oldalán kissé behajlott, kerektalpú pajzs kék mezejében, természetes színű alapon álló, fehérruhás, barnacsizmás, baljával az előtte balra futó barna őzet nyakánál megragadó favágót mutat, jobbjában ütésre emelt baltával. Sisak és sisakdísz hiányoznak, e helyett a czímert a pajzs alatt elhelyezett két bőségszaruból kiágazó virágdísz övezi. A czímer arannyal áttört bíbor szőnyegre van helyezve, melyet arany keret vesz körül. Az adományban Kisjeszeni Paulovics Miklós és testvére Jámbor Ádám részesülnek, akik az oklevél szövege szerint a Kisjeszenibirtokot már rég idők óta birtokolják. Az adományt nyertek érdemeiről az oklevél bővebben nem emlékezik meg. A Kisjeszeni Paulovics-család egyik főágát képezi a Jeszenszky-családnak, másik ága a Simkovics-ág, melyek különválása a Jeszenszkycsaládtól már a xvi. század elejére megtörtént. A Jeszenszky-család eredetét Járdán Andrásra vezeti vissza, aki a turóczi registrumban említtetik mint Járdán birtokosa, mely a mai Kisjeszennel azonos. "Hfiiri-r-