Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)
XXVI. Az Armbruster-család czímere
quasi confusos, cassidemque et scutum undique coilustrantes, prout hec in capite seu principio presentium litterarum nostrarum suis appropriatis coloribus arte pictoria non indocte figurata et distinctius expressata sunt, tibi fratribusque tuis, videlicet Mathie, Laurentio, Joanni et Francisco ac heredibus et posteritatibus vestris universis animo deliberato et ex certa nostra scientia, regieque potestatis plenitudine dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et concedimus ac presentibus elargimur, ut tu tuique fratres prescript! vestrique heredes et posteritates universe a modo in antea pretactis armis sive honorum insigniis, instar aliorum nobilium nostrorum armis utentium perpetuis futuris semper temporibus ubique in preliis, hastiludiis, necnon sigillis, velis, anulis, vexillis, domibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, uti, frui et gaudere ac ea deferre et gestare possis et vales, tuaque et fratrum tuorum cuneta posteritas valeat atque possit, sub eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus alii nobiles nostri armis utentes de iure et consuetudine gaudent et fruuntur ex speciali nostra annuentia et gratia. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas, tibi fratribusque tuis ac heredibus et posteritatibus vestris universis duximus concedendas. Datum Bude in festo sacratissimi corporis Christi, anno eiusdem millesimo quingentésimo décimo octavo, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie etc. anno tertio. A czímer: Kissé jobbra dűlő, felső sarkain lecsapzott, jobboldalán behajló, kerektalpú, fekete lábú pajzs vörös mezejében jobbra forduló, ágaskodó fehér oroszlán mellső lábaival lefelé tartott arany számszeríjat feszít. Sisakdísz : vörössel és feketével osztott sasszárnyon a pajzsbeli alak. Takaró: fekete-arany-vörösezüst (fehér), lombszerűen kiképezve. A czímer arannyal díszített világos-zöld szőnyegre van helyezve, melyet egy keskeny vörös és egy szélesebb arany keret vesz körül. A czímerképet az eredeti oklevélen arannyal befuttatott barna gályákból alkotott fél keret veszi körül, mely köré hónaposrózsák, szegfűk és búzavirágok fonódnak, közbül hat tarka pillangó röpköd. Az oklevél másik oldalát remekbe festett, teljesen természethűen ábrázolt iris-ág ékíti, alatta két-két egymásba fonódó búzavirág, árvácska és négy eperszem. Hozzá hasonló lapszéli díszítése van a Kanizsay Dorottya armálisának. A czímer kivitelére nézve teljesen német jelleget mutat, mintha csak valamely Dürer-féle czímerkép szolgált volna a festőnek mintaképül. Az adományban néhai Armbrust Mihály szebeni polgármester fiai Armbrust Jakab és testvérei: Mátyás, Lőrincz, János és Ferencz részesülnek, Brandenburgi György őrgóf közbenjártára. Érdemeit az oklevél nem említi meg, de megjegyzi, hogy atyja Mihály előbb II. Ulászló szolgálatában, később szebeni polgármesteri minőségben szerzett magának érdemeket. Az oklevél szövegében nemesekről, nemesi czímerről, «nobilium», «nobilium insignia» van szó, de a «nobilium» szavak rasurán állanak, ami hamisításra enged következtetni és valószínűleg az oklevél polgári czímeradományozásról szólt. A hamisítás közel egykorúlag, az 1557-i második armális elnyerése előtt történhetett, ebben már nemességmegerősítésről van szó. Az Armbruster-család 1557- és 1559-ben újabb czímeresleveleket nyert I. Ferdinándtól. Mindkettő Armbruster Kristóf, a magyar királyi kamara hivatalnoka részére szól. Mindkettőben az 1518-i czímer képe, mint főezímerkép, felvételt nyert.
