Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
96 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története ún. Hauptdeputationt, amely a reform életbelépésével beolvadt a belügyi és pénzügyi tanácsadásra hivatott konferenciába (Conferentia in Internis). Az 1749-es reform nem hozta meg az udvar által remélt eredményeket, ezért a hétéves háború kudarca után újabb átszervezéseket hajtottak végre. Létrehozták az Államtanácsot (Staatsrat) 1761-ben, amelynek 3 miniszteri és 3 államtanácsosi rangú tagja volt. Formailag nem volt hatóság, tagjai egyénileg véleményezték az uralkodó elé kerülő ügyeket. Hatásköre elvben csak az osztrák-cseh tartományokra terjedt ki, de a gyakorlatban magyar kérdéseket is tárgyalt, a magyar kancellár tiltakozása ellenére. Az Államtanács működése II. József és I. Ferenc uralkodása alatt elbürokratizáló- dott, elsekélyesedett. I. Ferenc négy osztályra bontotta, és föléje új szervet, ún. Konferenciatanácsot (Konferenzrat) szervezett. Emellett I. Ferenc megnövelte a Mária Terézia óta működő Titkos Kabinet szerepét, amelynek élére minisztert állított, és ezt a kabinetet használta fel a kormányzásban. V. Ferdinánd idején a legfőbb tanácsadó - sőt tényleges kormányzó - szervvé az Allamkonferencia (Staatskonferenz) vált, Lajos főherceg vezetésével. Az udvar politikai hatóságai körében is jelentős változások történtek. Mária Terézia elsősorban a külügyek vitelére hozta létre 1742-ben a (Házi,) Udvari és Állam- kancelláriát (Hof- und Staatskanzlei, utóbb Haus-, Hof- und Staatskanzlei), amely 1762- től a Habsburgok levéltárának őrizetét is átvette. Élén egy évszázadon keresztül a különösen nagy befolyású államkancellár állt (például Kaunitz, Metternich). 1749- ben hajtották végre az ún. Haugwitz-féle reformot: megalakult a Directorium in Pub- licis et Cameralibus. A reform lényege, hogy a rendi szellemet képviselő kancelláriákat megszüntették, a közigazgatást (publicum) egyesítették a gazdasági (camera- le) igazgatással egy egységes központi kormányszervben. A Directorium hatásköre az örökös tartományokra terjedt ki. A szervezetet 1761-ben - egy új reform keretében - felszámolták. Az igazságszolgáltatásban Mária Terézia az örökös tartományokban a legfelső szinten megvalósította a bíráskodás és a közigazgatás szétválasztását: 1746-ban felállította a Revisoriumot, amelynek helyébe 1749-ben az Oberste Justizstelle (Legfelsőbb Bíróság) lépett. Ugyancsak 1746-ban jött létre a kereskedelem- és közlekedésügy (commercia- le) irányítására a Kereskedelemügyi Igazgatóság (Universalcommerciendirectorium). Ezt egyesítették 1753-ban az 1749-től működő Directorium in Publicis et Cameralibusszal, majd annak megszűnte után, 1762-ben létrehozták a Kereskedelemügyi Tanácsot (Commercienrat). A birodalom számára meghatározó pénzügyi igazgatás egyik ágára 1714-ben jött létre a Bancalitas (Bancalit'dt), amely a pénztári igazgatást vette át. Mária Terézia 1741-ben ezt megszüntette, és helyreállította a kamarai egységet. 1747-ben a pénzverés és a bányászat irányítására az egész birodalom számára új központi szervet hoztak létre, a Pénzverési és Bányaigazgatóságot (Münz- und Bergwerksdirektionskollegium) .
