Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
1.5. Történeti földrajz ■ 77 1.5.5. A közigazgatási beosztás Magyarországon az első világháború után. A jelenlegi megyebeosztás. Régiók, kistérségek 1739-től, a belgrádi béke megkötésétől Magyarország külső határai az első világháború végéig változatlanok voltak. Az Ausztria-Magyarországot érintő, 1918-ban végbement változások következtében 1918 októberétől a Monarchia megszűnt létezni. A magyarok részvétele nélkül előkészített, Magyarországra vonatkozó béke szövegét 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Kis-Trianon-palotában. A „szerződés” szövegében rögzítetteket befolyásolták az 1918-tól zajló hadi és politikai események, és előre meghatározták a már Ausztriával 1919. szeptember 10-én megkötött saint-germaini békében foglaltak. így a trianoni béke valójában egy, a nemzeti elveket hangoztató diktátum volt. A trianoni béke törvényesítette Burgenland (az egykori Vas, Sopron és Moson vármegyéknek már a saint-germaini békével Ausztriához kapcsolt területei), a Felvidék, Erdély és a déli területek (a Bánság, a Bácska nagyobbik része, valamint az egykori Horvátország és Szlavónia) elcsatolását. Ennek következtében Magyarország új határai a korábbi 325 411 km2-es terület helyett mindössze a mintegy 93 000 km2- esre csökkentett ország területét fogták közre. A lakosság száma 20,8 millióról 7,6 millióra csökkent. A veszteséget növelte, hogy a szomszédos országokhoz került magyarok fele az utódállamok területén zárt etnikumot alkotott. Az 1920-ban megállapított határok ismételt módosításaira a belpolitika folytonos szorgalmazása, a nagyhatalmi politika és a második világháború eseményei következtében került sor. Magyarország területét Trianont követően először 1938. november 2-án, az első bécsi döntéssel módosították. Csehszlovákia déli területének keskeny sávját csatolták ekkor ismét Magyarországhoz úgy, hogy a vitás városok közül Pozsony és Nyitra végül Csehszlovákiánál maradt. Visszakerült az országhoz a Csallóköz területe, a történeti Komárommal, és ettől északra, a Léváig húzódó Garam völgye, majd keletre Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász vidéke és a Tisza jobb partjának egy szakasza. Cseh- és Morvaország német megszállása és Szlovákia függetlenné válása idején, 1939 márciusában kapta meg Magyarország a korábban még vissza nem csatolt egykori Ung és Bereg megye, valamint Máramaros megye területét. 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés Magyarországnak ítélte Erdély északi területeit és a Székelyföldet. Délen Nagyszalonta, Nagyvárad és Kolozsvár vonala jelölte az ország új határát. Jugoszlávia német megszállásának idején, 1941 áprilisában vette birtokba a magyar honvédség a Bácska területét, a Drávaközt (a baranyai háromszöget), a Muraközt és az ettől északra fekvő Muravidéket. Már az 1944. október 11-én Moszkvában aláírt előzetes fegyverszüneti megállapodás kötelezte Magyarországot arra, hogy állítsa helyre az 1937. december 31. előtt fennállt határait. Az 1945. január 20-án, ugyancsak Moszkvában aláírt magyar fegyverszüneti egyezmény második pontja értelmében „Magyarország kötelezte ma
