Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
72 ■ 1. Történeti segédtudományok lehetséges. Az ilyen módon megszerkesztett térképek az ún. tematikus térképek típusát képviselik. Az első magyar tematikus térképekből álló történelmi atlaszt a már említett Tomka Szászky János adta közre 1750-1751-ben. A címoldal nélküli kiadvány első lapja Mária Teréziát ábrázolja magyar katonák és nemesek között, és feltünteti a Szent Korona országainak címereit. A lap alján végigfutó szalagban a Regnum Hungáriáé felirat olvasható. A 19 lapból álló történelmi és közigazgatási atlasz a magyar történelmet Szkítia bemutatásával kezdi, majd a Kárpát-medence római provinciáit, a népvándorlást, majd a honfoglalás utáni megtelepedést mutatja be. Két középkori lapot követően a XVIII. századi Magyar Királyság közigazgatási beosztását, végül a Tabula Peutingeriana, az ókori Római Birodalom Kelet-Euró- pát ábrázoló részleteit közli. Tomka Szászky az atlasz elkészítéséhez - néhány egyéb kisebb forrásrészlet felhasználása mellett - kútfőként az 1746-ban közreadott Anonymus Gesta Hungarorum, valamint Bíborbanszületett Konstantin De ad- ministrando imperio című munkáját használta fel. 1.5.2. A középkori Magyarország közigazgatási beosztása Mivel Magyarország történeti földrajzának teljes feldolgozása máig sem készült el, csak bizonyos, a történeti földrajzban is tárgyalt részkérdések vizsgálatára van lehetőség. Ilyen például a történeti topográfiához kapcsolódó, mindig térhez kötött és a kartográfia eszközeivel is igen jól érzékeltethető közigazgatási beosztás változásának nyomon követése. A Kárpát-medence központi részei mellett a peremek felé nyúló, több-kevesebb önállósággal rendelkező területek - Erdély, Szlavónia, Horvátország és Dalmácia, valamint a déli területen szervezett bánságok is - a magyar királyok uralma alá tartoztak. Magyarországon a legjellemzőbb középszintű igazgatási egységet a vármegyék alkották. Megszervezésük kezdete I. (Szent) István uralkodásához köthető. Mivel a világi és az egyházi igazgatás kialakítása párhuzamosan történt, a korai királyi megyék és az egyes egyházmegyék főesperességeinek területe számos esetben megfelelt egymásnak. A vármegyék mellett olyan középszintű igazgatási egységek is kialakultak, amelyek a megyéktől elkülönülve, az ott élők privilégiumai alapján szerveződtek. Ilyenek voltak azok a kiváltságolt területek (székek), ahol például a székelyek, a szászok, a kunok, a jászok, illetve ún. egyházi nemesek éltek, valamint a kiváltságolt, szabad királyi városok. 1.5.3. A három részre szakadt Magyarország közigazgatási beosztása A középkori Magyar Királyság a mohácsi csatavesztést követően Szapolyai János és I. Ferdinánd királlyá választásával, a meg-megújuló belháborúk sorával elveszítette korábbi egységét. 1541-ben, Buda török kézre kerülésével megkezdődtek azok a
