Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
600 • 6. Állományvédelem és reprográfia szolat, savas enyvezőanyag, savas ragasztó), elszíneződést okozó anyag (festék, fémrészek stb.). A savas papírból készült dobozok azért károsító hatásúak, mert a velük közvetlenül érintkező iratok anyagába átvándorolva gyorsítják azok bomlását. A dobozok anyagából kipárolgó savak a zárt térben feldúsulva az ott lévő valamennyi papír savas bomlását fokozzák. Előnyös, ha a tárolóeszköz olyan lúgos adalékanyagot (általában kalcium-karbonátot) tartalmaz, ami képes a környezetből eredő savak közömbösítésére, vagyis pufferként konzerváló hatás kifejtésére. (Kivételt jelentenek egyes fényképészeti anyagok, amelyek tárolásához semleges kémhatású papír szükséges.) A konzerválás szempontjából előnyösek azok az újabban forgalmazott papírok és kartonok, amelyek molekuláris szűrőként működő zeolitot tartalmaznak. A tárolóeszköz megválasztása gondos mérlegelést kíván. Minden iratfajtát az anyagának és szerkezetének, fizikai állapotának és a használat várható mértékének megfelelő burkolattal kell ellátni. A tárolóeszköz legyen elég erős és tartós, hogy kibírja az iratok súlyát és a használat okozta igénybevételt. Szerkezeti kialakítása tegye lehetővé, hogy az iratok belehelyezése és kiemelése egyszerűen és alakváltozások, sérülések nélkül történhessen. Az iratokat a dobozon belül is célszerű védeni, egységenként palliumba, borítékba, mappába helyezve őket. Ezek a közvetlen védőborítók az iratok kiemelésekor és szállításukkor egyaránt előnyösek. A palliumok, borítékok anyagával szemben a fentieken túli követelmény, hogy jó szakító- és hajtogatási szilárdsággal rendelkezzenek, esetleges színezékük legyen vízálló. A különféle levéltári anyagok tárolására az állományvédelmi követelményeket kielégítő burkolóanyagok széles választékát kínálják az erre szakosodott cégek. A minden tekintetben megfelelő minőség általában meglehetősen drága, azonban legtöbb esetben elegendő, ha nem a legjobb, hanem olcsóbb, de a hosszú távú megőrzést mindenképpen elősegítő burkolóanyagot rendszeresít a levéltár. A semleges enyvezésű, lignint, ként és újrafelhasznált rostokat egyáltalán nem, viszont lúgos tartalékot (puffer) tartalmazó papírok képviselik a legjobb minőséget. Azok az olcsóbb irattároló dobozok, amelyeknek csak az iratokkal érintkező rétege készül ilyen papírból, még elfogadhatók a levéltári használatra. Az ilyen doboz élettartama azonban rövidebb, kémiai védőhatása (lúgossága) egy idő után megszűnik, mivel a pufferanyag elhasználódik a környezet savas anyagainak közömbösítésére. A palliumok anyagával szemben is elengedhetetlen követelmény a pufferanyag-tartalom, a használati tulajdonságokat befolyásoló rostösszetételben azonban lehet - kényszerű - kompromisszumot kötni, ami azonban a hajtogatási szilárdság csökkenésével jár. A tárolóeszközök anyagára vonatkozó állományvédelmi követelményeket egyes speciális műanyagok is kielégítik, forgalmaznak ilyen anyagból készült tasakokat. Leginkább a poliésztert használják ilyen célra, azonban ennek alkalmazása is bizonyos feltételekhez kötött (lásd a 6.1.5. pontot).
