Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
6.4. A levéltári raktárak kialakítása és berendezése ■ 591 lebegő részecskéit detektálják. A hőérzékelők a tűz által megemelt környezeti hőmérsékletre „figyelnek”. A tűzjelző berendezések érzékelői a keletkező tűz korai fázisában képesek jelzést adni a kialakuló veszélyről. A tűzjelzést követően a tűzoltósághoz automatikusan továbbított riasztás az alapja a gyors beavatkozásnak. Amennyiben a levéltárépületben nincs beépített oltórendszer, a személyzet a tűzoltók kiérkezéséig kézi eszközökkel kísérelheti meg a tűz elfojtását. A porral és a habbal oltó készülékekből származó anyagok az érintett iratok komoly szennyezésével, károsításával járnak, ezért használatuk nem ajánlott. A gázzal oltó berendezéseknél ez a veszély nem áll fenn, viszont jelentős a környezetet terhelő károsanyag-kibocsátásuk. A halogénezett szénhidrogének használatát betiltották, az alkalmazható szén-dioxid és a HFC-gázok (trifluor-metán, pentafluor-etán, heptafluoro-propán) zárt térben csak korlátozottan használhatók. Az automatikus záporberendezés (sprinkler) alkalmazása esetén nagy mennyiségű víz kerülhet a raktártérbe. Az elázott iratok penészesedésének elkerülésére gyors fagyasztással kell az állapotukat megóvni, majd pedig gondos és nem kevés költséggel járó szárítással újra használhatóvá tenni őket. Az ilyen berendezések a fedőlemezekkel ellátott állványok esetében, különösen a tömör raktározási mód mellett csekély hatásfokkal működnek. A nagynyomású, vízködös oltórendszerek hatékony tűzelnyomást biztosítanak. Az oltás maga az oxigén kiszorításán alapszik: a keletkező vízgőz kiszorítja az égéstérből, azaz „elszigeteli” a tűzforrástól. Az oltás rendkívül gyors és hatékony, így a hűtőhatás a vízköd kibocsátást követően azonnal elviselhető szintre csökkenti a hőmérsékletet a tűztér közelében is. Mind a sprinkleres, mind a gázos oltástól eltérően a vízködkibocsátó rendszerek sajátja a füstmegkötő képesség, amely csökkentheti a tüzek következtében fellépő füstkárokat. A tűzoltóság kézi vízködös eszközökkel („puskával”) is rendelkezik, és az oltási terv készítésekor célszerű ezek elsődleges alkalmazását a kivonuláskor használt dokumentációban is rögzít- tetni. Az oltóvíz kis mennyisége miatt - néhány liternyi mennyiségről van csak szó alkalmazása esetén - kis, másodlagos károsodási kockázattal jár. Az őrzött iratok fizikai biztonságát veszélyeztető tényezők közül a kevésbé látványos, de gyakoribb, és hatását tekintve nagy veszélyt jelent a víz bejutása a raktárakba. Az építészeti kialakításkor a tetőszerkezetnek biztonságosnak kell lennie, hogy a fedés esetleges sérülése esetén se jelentsen közvetlen veszélyt a beázás. A külső vízzáró héjazatnak jó záróképességgel kell rendelkeznie. A csapadékvizet levezető vápacsatornákat úgy kell elhelyezni, hogy ne a raktártér felett fussanak. A raktárak födémszerkezetében vagy a fölött, illetve falaiban nem lehetnek vízvezetéki nyomócsövek, lefolyócsövek, amelyek sérülése, dugulása esetén a helyiségeket az elöntés veszélye fenyegetné. A raktáraknak a fény káros hatása ellen is védeniük kell az iratokat. Optimális esetben a természetes fény közvetlen hatása az ablak nélküli raktárakban teljesen kizárható. Amennyiben az ablakok közvetlenül a szabadba nyílnak, hatékony árnyékolástechnikai eszközöket kell alkalmazni. A raktárakban alkalmazott mester
