Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

A módszer alapvetően egylapos iratok és könyvek vizsgálatára használható. A felmérés három szakaszból áll:

♦ Mintavétel a levéltári gyűjteményből.

♦ A minták állapotának értékelése a megfelelő segédeszközökkel (definíciók, adatlap, károsodási adatlap).

♦ Az eredmények összesítése számítógépes program segítségével, kiértékelés.

A felmérés sarkalatos pontja a minták kijelölése, vagyis az, hogy a kiválasztott kb. háromszáz minta jól reprezentálja a teljes gyűjteményt. Ezt csak a statisztikai módszer pontos betartásával és alapos dokumentálással lehet megnyugtatóan biztosítani. A legcélszerűbb, ha a felmérést kétfős csoport (ok) végzi (k). A felmérésbe restaurátor bevonása ajánlott. A mintavétel előkészítése (például a raktárak alaprajzának felvétele, az útvonal meghatározása) alapvetően meghatározza a felmérés eredményességét. A pontos dokumentálás pedig biztosítja, hogy a minták visszakereshetők legyenek, és a felmérés ellenőrizhető legyen.

A minták állapotának felmérését egy erre kidolgozott adatlapon végzik. Az adatlap egyik felén az általános állapotot, a másik felén az irat savasságával kapcsolatos jellemzőket rögzítik. Az adatlap fejlécén feltüntetik az általános információkat, majd a csomót vagy kötetet átnézve bejelölik a talált károsodási típusokat (melyek felismerését károsodási atlasz segíti). Végül a károsodások jellegét (mechanikai, kémiai, biológiai) és mértékét (közepes, erős) rögzítik. A papír savasságát pH-tollal ellenőrzik. A károsodás mértékének megállapításakor azt kell figyelembe venni, hogy az mennyire befolyásolja a kutathatóságot, vagyis a kutatás során milyen esély van az információvesztésre. A sérülések, károsodások feltérképezésekor tehát nem a restaurálás, konzerválás szempontjai elsődlegesek. A felmérés elvégzése előtt ezt a szemléletmódot el kell sajátítani.

A felmérés adatai számítógépbe kerülnek, és egy erre a célra írt program segítségével elvégezhető azok összesítése és kiértékelése. A program a következő kutatha- tósági kategóriákba sorolja az iratokat a felmérőlapon rögzített állapotuk alapján:

♦ Nagyon jó állapotú, a dokumentum kutatható (0).

♦ Enyhén károsodott, kutatható, de a kutatás esetleg károsíthatja (1).

♦ Gyenge, a kutatás csökkentheti a dokumentum élettartamát (2).

♦ Nagyon gyenge, a kutatás során a töredékek leválása miatt bizonyosan információ vész el (3).

A kutathatósági kategóriák mellett a különféle károsodási típusok gyakoriságát és mértékét is összesíteni lehet, ezáltal információ nyerhető a csomagolási, tárolási, kezelési problémákról is. Fontos eleme a felmérésnek az iratok savasságának vizsgálata, hiszen a levéltárakban jelenleg őrzött iratok legalább 50%-a savas hordozóra készült. Ennek az óriási tömegű veszélyeztetett anyagnak a megmentése sajnos teljes egészében nem megoldható. Még az ún. „tömeges” módszerekkel sem lehet ilyen mennyiségű levéltári anyagot kezelni. Ez mindenképpen felveti az iratértékelés és a prioritások meghatározásának kérdését.

6.3. Állományvédelmi koncepció és stratégia kidolgozása ■ 579