Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
544 ■ 6. Állományvédelem és reprográfia megőrzési körülményeket eredményeznek a gyűjtemény egészének vagy egy részének. A konzerválásnak köszönhetően megáll vagy lassul az információhordozó anyagainak károsodása. A konzerváló intézkedések (passzív konzerválás) igen hatékonyak, mivel az egész érintett gyűjteményrészre nézve kedvezőek, függetlenül annak terjedelmétől. A konzerváló intézkedések során a korábbiaknál jobb tárolási körülményeket és kíméletesebb használati módokat alakítanak ki a további károsodások megakadályozására anélkül, hogy bármit is tennének magukkal az iratokkal. Konzerváló intézkedés például a raktárak megfelelő klimatikus körülményeinek biztosítása, az UV-sugár- zás kizárása, a raktári levegő megtisztítása a portól és a légszennyező gázoktól, megfelelő anyagok és szerkezet alkalmazása a dobozok és más védőborítók készítésekor stb. A konzerváló kezelés (aktív konzerválás) az iraton egyedileg kézzel vagy tömeges eljárással (például savtalanítással) végzett kezelés, valamint ezek közé számítják azt a követelményt is, hogy a levéltári anyag kezelői és használói megfelelő állományvédelmi ismeretekkel rendelkezzenek, és a helyes gyakorlatot kövessék. Ezt segíti elő például a dolgozók állományvédelmi képzése, útmutatók készítése a kutatók részére az iratok a használatából eredő károsodások elkerülésére, az időállóság követelményeinek megfelelő íráshordozók és íróanyagok használatának szorgalmazása az iratképzőknél. A károsító hatású fémek és műanyagok eltávolítása az iratok közül ugyancsak fontos konzerváló kezelés. A restaurálás magas szintű elméleti tudással megalapozott, nagyon intenzív, túlnyomórészt kézi munkát jelent annak érdekében, hogy a károsodott iratok állapotát stabilizálják, az eredetit megközelítő, használható állapotukba állítsák vissza az eredeti vagy ahhoz hasonló anyagok felhasználásával és a minimális beavatkozás elvét követve. A levéltárak hagyományosan eredeti fizikai formájukban próbálják megőrizni és hozzáférhetővé tenni az iratokat, azonban a nagy kutatási igény miatt bizonyos esetekben korlátozni kell az eredetiben való kutatást, és másolatokat kell biztosítani helyettük. Néhány modern levéltári anyag instabil természete gyakorlatilag azt eredményezi, hogy adott esetben csak az információ megőrzése lehetséges, vagyis tudomásul kell venni az eredeti fokozatos megsemmisülését. Ez a helyzet a hatalmas mennyiségű, a múlt század második fele óta gyártott, savas papíron lévő irattal és könyvvel, amelyek tömeges fennmaradása csak a helyettesítő másolatok révén biztosítható (lásd a 6.7. alfejezetet). Az állományvédelemét fontosságának megfelelően szabályozzák jogszabályok. Az 1995. évi levéltári törvény (LXVI. tv., a továbbiakban: Ltv.) csak általános követelményeket fogalmaz meg, például hogy a közlevéltárat fenntartó szervnek kötelessége gondoskodni zárt, tűzbiztos, száraz stb. raktárakról (15. §). A közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelményekről szóló 10/2002. (IV. 13.) NKÖM-rendelet (a továbbiakban: NKÖM-rendelet) már konkrét intézkedéseket is előír, például azt, hogy a levéltár az iratokról a károsító anyagokat (gémkapocs, zsineg stb.) eltávolítja. Az Ltv. felhatalmazása alap
