Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
536 • 5. Levéltártan feladatuk és jelentőségük. A XXI. század elején, amikor különböző társadalmi csoportok és intézmények versengenek a forrásokért, nagy versenyhátránnyal indulnak az „ismeretlen” intézmények és közösségek. A közművelődés és az ismeretterjesztés a legjobb eszköz arra, hogy a levéltárak kitörjenek az elszigeteltségükből. Napjainkban a levéltári intézmények, amelyeknek egyre inkább vállalniuk kell a „nyitott levéltár” vagy „szolgáltató levéltár” szerepét, új kihívásokkal állnak szemben. Nemcsak a levéltári munka átstrukturálása vált szükségessé, hanem meg kell változtatni a levéltárosok mentalitását is, hogy eleget tegyenek a társadalom részéről jelentkező elvárásoknak az ismeretek, információk minél hatékonyabb megszerzése elősegítésében. A levéltárak sajátos és egyben kiemelkedő helyet foglalnak el hazánk közművelődési hálózatában. Hatalmas méretű primer forrásanyaguk nemcsak az ország, hanem sok vonatkozásban az európai történelem megismerése számára is nélkülözhetetlen, közkinccsé tétele közös felelősségünk és feladatunk. Keressük ezért azokat a formákat és módszereket, amelyek segítségével a társadalom különböző rétegeit bevonhatjuk történelmünk, sorsfordulóink megismerésébe. A megőrzésünkben lévő eredeti iratok, elsőfokú források erre kitűnő lehetőséget adnak a levéltárak iránt érdeklődőknek. A levéltárak bekapcsolódása a közművelődésbe történhet - hagyományos módon vagy internet révén - kiállítások rendezésével, a helytörténeti munka támogatásával, előadások tartásával, népszerűsítő cikkek, kiadványok publikálásával, levéltári órák, levéltár-látogatások szervezésével, amelyek közül a Kulturális Örökség Napok programján való részvétel emelkedik ki. 5.5.1. Kiállítások szervezése A levéltári kiállítások egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az ismeretterjesztésben. A történeti kiállítás a történeti publicisztikának, feldolgozásnak egy sajátos területe, ahol a látogató is találkozik magával az eredeti forrással, csakúgy, mint az eredeti forrásokat feldolgozó történész. A levéltárak történelmünk elsőfokú forrásait őrzik, így természetes az az igény és törekvés, hogy anyagukat ne csak az azokat feldolgozó és a kutatáshoz szükséges ismeretekkel (paleográfia, nyelv, intézménytörténet stb.) rendelkező hivatásos szakemberek ismerhessék meg, hanem a múltunk, a történelem iránt érdeklődő közvélemény is találkozzon azokkal a különleges dokumentumokkal, amelyeknek hol hosszabb, hol rövidebb sorai háborút vagy éppen békét jelentettek. Célunk az, hogy anyagunk értékéről, sokszínűségéről adjunk változatos képet, tájékoztatást magukkal az iratokkal. Kiállításainkon bemutathatunk egy-egy darabot olyan történelmi eseménysorozatok, folyamatok, helyzetek, személyek jellemzésére, amelyek mindegyikéről százával produkálhatnánk a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó darabokat. Egy-egy kiállítás alkalmából 60-70, esetleg 100 irattal kell jellemeznünk a magyar történelem legfontosabb mozzanatait. A levéltáraknak csak kis része rendelkezik kiállítóteremmel, ahol hosszabb-rö-
