Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
5.2. Az iratanyag feldolgozása ■ 489 5.2.2. Levéltári belső iratértékelés és selejtezés ■ KENYERES ISTVÁN 5.2.2.1. A LEVÉLTÁRI SELEJTEZÉS FOGALMA Ember Győző, a magyar levéltárügy egyik legnagyobb teoretikusa szerint a selejtezés az eredete alapján levéltárinak minősülő anyagban a történeti értékű rész különválasztása az ilyen értékkel nem rendelkező résztől. Az 1995 óta hatályos levéltári törvény értelmében úgy határozhatjuk meg a levéltári selejtezés fogalmát, hogy az illetékességből vagy gyűjtőkör alapján a levéltárba kerülő irategyüttesek maradandó értékű részének különválasztása az ilyen értékkel nem rendelkező résztől. A törvény megfogalmazása szerint maradandó értékű az az irat, amely gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, nemzetbiztonsági, tudományos, művelődési, műszaki vagy egyéb szempontból jelentős, a történelmi múlt kutatásához, megismeréséhez, megértéséhez, illetőleg a közfeladatok folyamatos ellátásához és az állampolgári jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen, más forrásból nem vagy csak részlegesen megismerhető adatot tartalmaz (Ltv. [levéltári törvény] 3. § j). Amikor selejtezésről beszélünk, hagyományosan két típust különböztethetünk meg: ♦ külső selejtezést vagy irattári selejtezést ♦ belső selejtezést vagy levéltári selejtezést A modern levéltárügyben és a levéltári szakirodalomban elterjedt általános vélemény szerint hatékonyan működő levéltári gyűjtőterületi munka esetén nincs szükség belső, azaz levéltári selejtezésre, ugyanis arra az irattárakban, a levéltári átvétel előtt kell sort keríteni. Ennek ellenére még a legkörültekintőbb módon végzett gyűjtőterületi munka esetén is előfordulhat, hogy a maradandó értékű iratokkal együtt bekerülnek selejtezendő iratok is. Előállhat például olyan vészhelyzet, amikor csak a teljes iratanyagra kiterjedő iratmentéssel lehet megmenteni a maradandó értékű iratot (fertőzött raktártér kiürítésekor, katasztrófahelyzetben stb.). Gyakoribb volt azonban, hogy az iratképző szerveknek vagy jogutódjaiknak sem idejük, sem anyagi eszközeik nem lévén, szinte kényszerhelyzet elé állították a levéltárakat: például a tanácsi rendszer felszámolásakor a különböző tanácsi szervek vagy a csődtörvény következtében a felszámolt állami vállalatok iratai selejtezetle- nül, nagy mennyiségben szinte rázúdultak a levéltárakra. Ezeket az iratokat feltétlenül selejtezés alá kell vonni! 5.2.2.2. A LEVÉLTÁR] IRATÉRTÉKELÉS ÉS SELEJTEZÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEI ■ A levéltári selejtezés fő kérdései a XX. században Már az 1930-as években is egyre nyilvánvalóbbá vált az irat-tömegtermelés volumene: például kiszámolták, hogy a Magyar Országos Levéltár akkor nemrég átadott - Bécsi kapu téri - épülete 100 év alatt betelne csak az 1867 utáni minisztériumok
