Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.1.4.2. MAGÁNJOGI ÍRÁSBELISÉG

40 ■ 1. Történeti segédtudományok

A királyi udvaron kívüli írásbeliség részben a magánjogi írásbeliség keretei közé tartozik, részben azonban szorosan kapcsolódik a hivatalos udvari ügyintézéshez. Az udvari kancellárián kívül az írásbeliség legjelentősebb központjai a hiteleshelyek (loca credibilia) voltak. A XII. század végén kezdték az egyes szerzetesrendek (bencés, premontrei, keresztes) konventjei, valamint a székes- és társaskáptalanok az ország lakosságának a hiteles írást kívánó ügyleteit írásba foglalni. A hiteleshelyi szervezet nemcsak a magánjogi írásbeliség területén töltött be fontos feladatot, hanem szorosan kapcsolódott az udvari ügyintézéshez is. Hiteleshelyi embert kértek ugyanis az udvar által kiküldött királyi vagy nádori ember mellé tanúnak, ha a királyi vagy nádori ember birtokba iktatást végzett, idézett, vagy vizsgálatot tartott. Az ott történtekről azután az illetékes hiteleshely referált írásban az őt ezzel megbízó személynek.

1351-ben I. Lajos király a hiteleshelyi tevékenységet a káptalanokra és nagyobb konventekre korlátozta. A káptalanok és konventek pecsétéit magához kérette Budára, és megvizsgáltatta. A kisebb hiteleshelyek iránti bizalmatlanság hatására 1486-ban és 1492-ben is foglalkoztak az országgyűlésen a hiteleshelyekkel. 1492- ben megszabták, hogy hiteles pecséttel rendelkező konvent csak az lehet, ahol legalább 8-10 felszentelt pap van, valamint a hiteleshelyi kiadványokért a konvent fejét (prior) és az őrt (custos) tették felelőssé. Mátyás király a hiteleshelyeket 1471-ben királyi kegyurasága alá vette.

Voltak országos hatókörű hiteleshelyek (budai káptalan, székesfehérvári keresztes konvent), és voltak csak egy meghatározott területen működő hiteleshelyek. A hiteleshelyen az oklevéladással az őr (custos), az olvasó (lector) és a jegyző (nótárius) foglalkozott. A jegyzők nem voltak egyháziak. Az olvasó felügyelt az oklevél tartalmára, az őr pedig a pecsétre. A hiteleshelyeken az okleveleket a korai időben két vagy több példányban készítették (par, chirographum), és az egyik példány a hiteleshely őrizetében maradt. Utóbb a bevallások (fassiones) fogalmazványait könyvbe másolva (protocolla) őrizték, a királyi parancslevelekre pedig rávezették a jelentés (relatio) fogalmazványát. Hiteleshelyi tevékenységet folytatott részben a megyei és a városi hatóság is azzal a különbséggel, hogy a bevallásokon, királyi parancsok végrehajtásán kívül ítélkeztek is. Ez a különleges magyarországi megbízatás a nyugati országok közjegyzőit helyettesítette. A királyi udvar irodája nem győzte az ország írásbeliségének egészét intézni, az ország lakói sem utazhattak a királyi udvarba minden egyes hivatalos írást igénylő üggyel. Ám nem ez volt a döntő a hiteleshelyi szervezet létrejöttében! Egy királyi birtokadomány számtalan teendővel járt. Fel kellett mérni az illető földet, tájékozódni kellett, nem tart-e igényt más is rá. Ha pedig megkapta valaki, azt birtokba is kellett vennie. Minderről csak írásban lehetett intézkedni, hiszen az eseménynek csak így maradhatott hiteles tanúbizonysága. Igaz ugyan, a király kijelölt embereket az udvarból vagy a megyéből, hogy iktassák be a tulajdonost birtokába, de arról írást a királyi ember