Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

34 ■ 1. Történeti segédtudományok

A megerősítés (corroboratio) kifejezi, hogy a hitelességre igényt tartó oklevél milyen hitelesítéssel van ellátva:

Quod ut verius credatur ab omnibus, hanc paginam manu propria confirmavimus eamque insigniri fecimus.

Hogy nagyobb legyen a hitele mindenki előtt, azt az oklevelet saját kezűleg megerősítettük és megpecsételtettük.

vagy

In cuius rei memóriám et perpetuam firmitatem praesentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas.

Az ügy emlékezetére és örök érvényességére adtuk ki ezt a kettős pecsétünkkel megerősített oklevelünket.

♦ A befejezés (eschatocollum) a következő részekből áll:

♦ Aláírások (subscriptiones). Az oklevél aláírója lehet az oklevél kiadója és az oklevélben leírt cselekmény tanúi, illetve az oklevél kiállításában részt vevő kancelláriai személyzet. A korai időkben az oklevélkiadók nem aláírásukkal erősítették meg az oklevelet, hanem a monogrammájukkal, amelybe esetleg egy vonalat maguk húztak (monogramma firmatum). Az ünnepélyes pápai oklevelek jellemzője a kör alakú jegy, a rota. A korai időkben az oklevélben foglaltakat a tanúk is aláírásukkal erősítették meg. Ilyenformán:

+ Ego Leonardus Albanensis episcopus.

+ Én, Leonardus albanói püspök.

vagy

+ Signum Ernei comitis.

+ Erneus ispán (kéz)jele.

Az oklevél-kiállításban részt vevő kancelláriai alkalmazottak is szignálják a XIV-XV. századtól az általuk készített, ellenőrzött vagy regisztrált oklevelet:

Lecta et extradata per me Stephanum Werbewczy locum tenentem coram magistro Iohanne Ellyewelgy proto- notario et coram me magistro Stephano Henczelffy protonotario.

Olvastatott és kiadatott általam, Werbőczy István (személynöki) helytartó által Illyevölgyi János ítélőmester előtt és előttem, Hencelfíy István ítélőmester előtt.

♦

A keltezés (datatio) kétféle időpont is lehet ebben a részben. Az egyik azt mondja meg, mikor történtek az oklevélben foglaltak (actum), a másik pedig