Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.10.1.5. CONFRATERNITÁSOK

256 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

Magyarul „testvérületek”, amelyek késő ókori előzmények alapján a középkorban alakult, az egyház által jóváhagyott, de civil személyekből álló vallásos társulatok voltak, valamilyen templomi teendő végzésére vagy a felebaráti szeretet gyakorlására. Gyakran volt egy-egy plébániatemplomi oltáruk, ahol közös istentiszteleten vettek részt, s együtt vonultak a körmeneteken. Mások embertársaikat ápolták, illetve temetésekről gondoskodtak (például a Rózsafüzér Társulat, az Oltáriszentség Társulat).

Magyarországon a legkorábbi confraternitas (I. László 1092. évi törvényének

14., 39. cikke) „fratres Calendarum” (kalendás testvérek) nevet viselt, akik újholdkor gyászszertartást és halotti tort tartottak társaik lelki üdvéért. A XIII. században a szepesi városok 24 plébánosának „confraternitas parochorum”-át Kalandosok Társulatának is nevezték. Az esztergomi érsekségben a XIV. században Budai János barsi főesperes a Collegium Christi társulatot hozta létre, amely a külföldön tanuló szegény diákokat támogatta. Egyes confraternitások előképül szolgáltak a céhek alakulásához, például Kassán és Sopronban.

2.10.1.6. A GÖRÖGKELETI EGYHÁZSZERVEZET

Az 1868 óta használatos, a római katolikus egyháztól megkülönböztető elnevezést korábban a „görög nem egyesült” vagy ortodox (= igazhitű) nevek helyettesítették. A nyugati kereszténységtől való 1054-es elszakadást a hitelvek terén főként a Szent- léleknek az Atyán kívül a Fiútól való származtatásának (ún. filioque-tan), egyházkormányzatukban pedig a pápa főségének tagadása idézte elő, de a szertartástani különbségek is jelentősek voltak (például az egyházi nyelvben, a rituális liturgiában). Egyházukat hitük szerint Jézus láthatatlanul kormányozza az apostolok utódaiként felfogott püspökök által, bár teljes önállósággal csak az ún. autokefál egyházak bírnak, amelyek élén metropoliták, illetve pátriárkák állnak.

Görög rítusú egyházmegye nem létesült a középkori Magyarországon, de a keleti szerzetesség terjedésének a XI. században nem volt akadálya. Több királyi alapítású bazilitakolostor létesült (Szávaszentdemeter, Veszprémvölgy, Visegrád, Ti- hany-Óvár stb. - bár katolikus püspöki joghatóság alatt), és csak a XIII-XIV. században néptelenedtek el, vagy katolikus szerzetesekkel töltődtek fel. Az ezt követő időkben a görögkeletiek, illetve a baziliták újabb meghonosodása már a szláv népek (ruszinok, szerbek) és a románok (vlachok) betelepedéséhez kötődött (például Körtvélyesen, Feketehegyen, Rév-Vádon, a XVI. század elején Borosjenőn, majd Lippán, Verőcén). Püspökségek híján e kolostorok egyház-igazgatási funkciókat is elláttak, felsőbb hatóságaiknak pedig a konstantinápolyi pátriárkát, illetve a havasalföldi metropolitát tekintették.