Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

Előszó

Előszó ■ 23

gézzé, és olyan hasznos eszközt adjon az - esetünkben a levéltári anyagot - használók kezébe, ami megkönnyíti a napi munkájukat, amiben egy helyen megtalálnak olyan információkat, amelyeket egyébként csak hosszas utánajárással, több helyről gyűjthetnének össze. Mi ennél némileg ambiciózusabb célt tűztünk ki magunk elé. Egyrészt a felhasználói kört kitágítottuk, és a levéltárakban dolgozókon kívül megcéloztuk az irattárosokat, sőt az irattárat kialakítani vagy modernizálni óhajtó szervek illetékes vezetőit is, és ennek megfelelően alakítottuk ki az irattani fejezetet. Másrészt szándékaink szerint ez a kötet nemcsak referenciamű lesz, hanem tankönyvként is szolgálni fog, úgy a felsőoktatásban, mint a jelenleg még meglehetősen foghíjas továbbképzésben, lett légyen szó levéltáros-, kezelő- vagy irattárosképzésről. Végezetül reméljük, hogy kötetünk hasznos segítséget ad egy levéltári intézmény működéséhez is, például útmutatóként szolgálhat különböző szabályzatok kialakításánál.

Egy szakterületi ismereteket összegző kézikönyv tudománytörténeti szempontból is jelentős, mert hű tükörképet ad az adott szakmai közösség tudásának és munkájának színvonaláról. Az olvasó vagy az elemző történész joga és feladata, hogy megítélje: a magyar levéltárosszakma hol áll, milyen területeken mennyit haladt az elmúlt évtizedekben.

Budapest, 2008. december

A főszerkesztő