Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig • 235

Az „új gazdasági mechanizmus” nevű reform 1968. január 1-jétől három területen hozott lényeges változást:

♦ Csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és

a beruházás területén.

♦ A hatósági árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak.

♦ A központilag meghatározott bérrendszer helyett hajlékonyabb, a vállalati nyereségtől is függő szabályozás lépett életbe.

A vállalatok struktúráját és működésük mikéntjét az 1977. évi VI. törvény rögzítette. Eszerint a vállalat igazgatója jogait és kötelességeit az állam megbízásából gyakorolja. O állapítja meg a vállalat szervezeti és működési szabályzatát, amely előírhatja a szervezeti egységek vezetőiből és dolgozóiból álló, az igazgató mellett működő testületi tanácsadó szerv létrehozását. Ugyancsak a korábbi centralizált vezetést enyhítette, hogy a dolgozók számára bizonyos ügyekben döntési jogot adott, sőt az igazgatót kötelezte, hogy a végzett munkájáról a vállalat közössége előtt időközönként beszámolót tartson. A vállalatok gazdasági társaságokat és társulásokat hozhattak létre. Felügyeletüket azonban továbbra is az alapító szerv látta el, amelynek joga volt a vállalat működésének ellenőrzésére felügyelőbizottságot létrehozni. A gazdálkodás felülvizsgálata céljából a törvény szanálási bizottság felállítását rendelte el, amely akár a vállalat megszüntetésére is javaslatot tehetett. E törvény definiálta a tröszt fogalmát: vállalatszerűén működő gazdálkodó szervezet és jogi személy, amely több vállalat gazdálkodását fogja össze és irányítja. Elén az alapító szerv által kinevezett vezérigazgató áll, ő nevezi ki és menti fel a tröszti vállalatok igazgatóit és igazgatóhelyetteseit. A vezérigazgató mellett a tröszti vállalatok igazgatóiból alakult igazgatótanács működik, amelynek a törvény későbbi módosítása szélesebb jogkört biztosított. A tröszt jogosult a vállalatait meghatározott tevékenység folytatására utasítani, számukra gazdálkodási irányelveket kiadni és azok eszközeit a hatékonyabb gazdálkodás érdekében átcsoportosítani. E törvény módosításáról szóló 1984. évi 22. tvr. szerint a vállalatot vezethette továbbra is az igazgató, vagy a vállalati tanács, vagy a vállalat dolgozóinak közgyűlése, illetve küldött- gyűlése. A dolgozók közgyűlése vezetőséget és ellenőrző bizottságot választhatott. Ha a vállalatot igazgató irányította, az alapító előírhatta egy mellette működő igazgatótanács létrehozását. Azokban a kérdésekben, amelyek e vállalati testületek hatáskörébe tartoztak, köteles volt az igazgató a testületek határozatainak megfelelően eljárni, egyébként a vállalatot önállóan és egyéni felelősséggel vezette. Ha a vállalatot vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése igazgatta, akkor az igazgató megválasztásáról és felmentéséről e testületek döntöttek, míg az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében az igazgatót az alapító szerv nevezte ki és mentette fel. A tvr. fontos rendelkezése volt, hogy míg a testületek által vezetett vállalatok (ún. önkormányzó, önigazgató állami vállalatok) vagyona nem volt elvonható, addig az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat esetében a Miniszter- tanács ettől eltérően rendelkezhetett.

Községi vállalat az 1949. évi X. törvény szerint az önkormányzat tulajdonában