Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

vezetett be: az egyszerűsített önkormányzatú és munkaszervezetű ún. kisszövetkezetet, illetve a kistermelők szövetkezetét, amely csak összehangolta tagjai tevékenységét, és szolgáltatásokat nyújtott számukra.

A nyolcvanas évek végének jogszabályai alapjaiban oldották fel a földtulajdonra, földhasználatra vonatkozó korlátozásokat, és lehetővé tették az mgtsz-ek átalakulását tőkés jellegű szervezetekké. Az 1987. évi I. törvény szerint a tsz-tag a bevitt föld tulajdonosi részarányát (családonként maximum 15 hektárig) elcserélhette, jogutód nélkül megszűnő szövetkezet esetében magántulajdonba vehette. Az 1988. évi VI. és az 1989. évi XIII. törvény alapján az mgtsz más típusú szövetkezetté, gazdasági társasággá, korlátolt felelősségű vagy részvénytársasággá alakulhatott. Az 1989. évi XX. törvény szerint a tsz-ek korlátlan felelősségű gazdálkodó szervek lettek (azaz tartozásaikért földtulajdonukkal is feleltek), ezért az átalakulást nem vállaló tagok kiválhattak, visszakapták földjüket, illetve a tsz a tagok részére szövetkezeti vagyonrészt juttatott értékpapír formájában. Az 1990. évi IX. törvény értelmében a tsz-tag vagy az örökhagyó a bevitt földről szabadon rendelkezhetett. E jogszabályokhoz logikusan kapcsolódva az 1989. évi XV. törvény az mgtsz-ek törvényességi felügyeletét is a cégbíróságok hatáskörébe utalta (a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai helyett). Végül az alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény kimondta: „Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.”

224 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9.3.2. ÁLLAMI GAZDASÁGOK ÉS ERDŐGAZDASÁGOK

Az állami gazdaság állami földtulajdonon mező-, illetve erdőgazdasági tevékenységet folytató önálló gazdasági szerv volt, saját elszámolással, termelési tervvel, amelyet egyszemélyi felelősséggel az igazgató vezetett. Az 1945-ös földreformmal egyidejűleg jöttek létre a ki nem osztott korábbi állami birtokok (például a Mezőhe- gyesi, Bábolnai, Kisbéri Állami Ménesbirtok) és államosított magánuradalmak (például a bólyi Batthyány-uradalom) területén, végül még - a magas adó- és be- szolgáltatási terhek miatt - az ún. felajánlott földeken. Kezdettől fogva agrárexportra is képes nagyüzemi mintagazdaságok célját szolgálták volna az egyénileg dolgozó parasztságnak és a tsz-eknek, ahonnan minőségi vetőmagvak és tenyészállatok is származtak volna. Az első években költségvetési szervekként működtek egy országos főigazgatóság felügyelete alatt. 1949-ben 19 állami gazdasági nemzeti vállalat alakult, amelyeknek 110 üzemegysége volt. 1958-ra számuk 435-re nőtt, szántóterületük az ország szántóinak 13%-át tette ki. Az ötvenes években mégsem tudtak megfelelni kitűzött céljaiknak, főként a technikai háttér hiánya, a rájuk is érvényes kötelező terménybeadás, a minisztériumi irányítás többszöri átszervezése és a szovjet szovhozmintájú számviteli rendszer miatt. Az 1968-as gazdasági reform tette lehetővé gyors fejlődésüket; tervteljesítés helyett a nyereségesség vált mércévé, eszközellátottságuk messze a mezőgazdasági átlag fölé nőtt, hasznosulhatott jó agrárszakembereik humántőkéje. Üzemi összevonásokkal számuk 1980-