Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
202 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története A nemzetiségi pártok nem közjogi alapon, hanem etnikai alapon szerveződtek. Programjaik középpontjában a magyarországi nemzetiségek politikai jogainak követelése állt. A Szerb Nemzeti Liberális Párt, a Szerb Radikális Párt, a Román Nemzeti Párt, az erdélyi Szász Néppárt, és a Szlovák Nemzeti Párt általában a magyar országgyűlésben akart érvényt szerezni követeléseinek. A magyar parlamenti pártok egységes ellenállását tapasztalva azonban az 1880-as években passzivitásba vonultak, és csak a századfordulón kezdtek ismét aktívabb tevékenységet. Az „ideologikus” pártok típusához tartozott az 1883-ban alakult Országos Antiszemita Párt. Az egyházpolitikai harcban elszenvedett vereség (lásd a 2.4.2. és a 2.10.4.1. pontokat) után a katolikus egyház is létrehozott önálló politikai pártokat. 1895-ben megalakult a főként konzervatív nagybirtokosokat és egyházi személyiségeket tömörítő Katolikus Néppárt. 1907-ben az Országos Keresztényszocialista Párt fele- kezetközi szervezetként jött létre, de programjának eszmei alapját a pápaság szociális és politikai tanítása képezte (lásd a 2.10.4.2. pontot). Az általános és titkos választójog mellett szociális és munkásvédelmi törvényeket, a nemzetiségi jogok kiterjesztését követelte. A jól működő katolikus egyesületekre és keresztényszocialista szakszervezetekre építve országos hálózat létrehozására és folyamatos szervezeti élet fenntartására törekedett. Ilyen értelemben a modern tömegpártok egyik elődje volt. A városi kis- és középpolgárság törekvéseinek képviselőjeként jött létre 1901-ben a Vázsonyi Vilmos által vezetett Polgári Demokrata Párt, míg a baloldali, demokratikus és részben szocialisztikus elveket valló Országos Polgári Radikális Párt 1914-ben alakult Jászi Oszkár vezetésével. A parasztság politikai megszervezésére tett legeredményesebb kísérlet Nagyatádi Szabó István nevéhez fűződött: 1909- ben alakította meg az Országos 48-as Gazdapártot, amely az általános, titkos választójog és az ország teljes függetlensége mellett a kisbirtokosok érdekeinek védelmét tűzte célul. Fontos szerepe volt a mezőgazdasági munkásság és a parasztság megszervezésében, politikai felvilágosításában az Áchim L. András, Mezőfi Vilmos és Várkonyi István által létrehozott pártoknak is. A felsorolt pártok - egy-két kivételtől eltekintve - ún. választási pártok voltak, azaz nem voltak országosan kiépített pártszervezeteik. Legfeljebb egy központi pártiroda vagy pártklub létezett, ami kötetlen találkozási helye volt a párt vezetőinek, képviselőinek, az ismertebb szimpatizánsoknak. Szervezeti szabályzatot sem alkottak, formális tagnyilvántartást nem vezettek. A párt működése lényegében a parlamentre szorítkozott. A képviselők beszámoló gyűlései és az azokat követő közös vacsorák jelentették a választókerületekben a „pártéletet”. A pártok összetartó eszköze a pártsajtó volt. Modern módon szervezett politikai párt ebben az időszakban csak az ipari munkásság képviseletére alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP, 1890- 1948) volt, amely egyértelmű és hosszú távra szóló programot dolgozott ki, ebben kifejtette a mozgalom elvi alapjait, stratégiáját és taktikáját. A párt évente tartott országos kongresszust a - többnyire a szakszervezeti csoportokra épülő - helyi
