Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
194 « 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története sülét működése elhalt vagy szünetelt a tagok jelentős részének katonai behívása és a háború okozta mindennapi megélhetési nehézségek miatt. A kormányzati politika 1916-ban annyiban változott, hogy megengedték a hadviseléssel, a hadi jótékonykodással kapcsolatos új egyesületek létrehozását. A Károlyi-kormány idején született meg a magyar egyesületi jog első általános jellegű és egyben legliberálisabb törvényi szabályozása (1919. évi III. néptörvény), amely szinte teljesen szabaddá tette az egyesületi életet. A törvény eltörölte az egyesület szervezésének bejelentési kötelezettségét. A jogi megalakulás egyetlen feltétele a bírósági nyilvántartásba vétel volt, amit csak abban az esetben lehetett megtagadni, ha a kitűzött cél a büntető törvénykönyv előírásaiba ütközött. A Tanácsköztársaság alkotmánya szintén biztosította az egyesülési és szervezkedési jogot, de ezt korlátozó jelleggel, csak a munkások és földművesek részére engedélyezte. 1919 szeptemberében hatályon kívül helyezték a forradalmi időszak rendelkezéseit, és visszaállították a háború előtti jogszabályok hatályát. A kormányhatóság által láttamozott alapszabállyal rendelkező korábbi egyesületek újra működhettek. Az 5084/1919. sz. kormányrendelet pedig lehetővé tette a „közérdekű célt szolgáló” új egyesületek alapítását. A trianoni békeszerződés végrehajtásáról szóló 1922: XI. te. egyrészt megtiltotta katonai célú egyesületek létesítését és működését, másrészt az egyesületeket illető általános rendelkezéseket hozott. Megerősítette az alapszabályok belügyminiszteri láttamoztatását előíró kötelezettséget, és elrendelte, hogy az újonnan alakult és engedélyezett egyesületek jegyzékét (beleértve a tisztségviselők névsorát is) a hivatalos lapban minden évben tegyék közzé. Ugyancsak 1922-ben egy belügyminiszteri rendelet átfogóan szabályozta az egyesületi alapszabályok tartalmi követelményeit. Az 1930-as években közzétett adatok az erős állami kontroll és hatósági felügyelet ellenére kiterjedt egyesületi életről tanúskodnak. 1932-ben megközelítően 12 ezer egyesület működött az országban. Ekkoriban alakultak nagyobb számban - részben központi sugalmazásra - azok a bajtársi és hazafias egyesületek, amelyek elsősorban a háborús vereség okozta nemzeti traumát igyekeztek feldolgozni. Jel- képrendszerük, szervezeti kötöttségeik és a múlt hamis idealizálásán alapuló eszméik azonban aligha szolgálták a polgári értékek és érintkezési formák fejlesztését. Ugyanennek a korszaknak tipikus jelensége volt a sportegyesületek nagyszámú megalakulása. Viszont egyértelműen pozitív fejleményeként értékelhető a kulturális, művészeti, zenei, irodalmi és tudományos egyesületek erőteljes gyarapodása, ami nyilván összefüggött a klebelsbergi kultúrpolitika törekvéseivel. 1938-tól az egyesületekkel szemben ismét az államhatalom korlátozó jellege vált uralkodóvá. Az ekkor megalkotott második magyar egyesületi törvény (1938: XVII. te.) ugyanis „az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról” rendelkezett. A törvény 1. §-a ezúttal is rögzítette, hogy „egyesület vagy bármily más megnevezésű szervezet” csak a belügyminiszter által láttamozott alapszabályok alapján működhet. A törvény további kilenc paragrafusa - nyilvánvalóan az egyre erősödő jobb- és baloldali politikai mozgalmakra való tekintettel - a „tilos
