Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 165 Az 1950. évi IV. törvény eltörölte a felsőbíróságokat (ítélőtáblákat). Hatáskörüket a megyei bíróságokra, illetve részben a Legfelsőbb Bíróságra ruházták, és a korábbi négyfokú bírósági szervezet helyett háromfokú bíráskodást hoztak létre. Ekkortól a járásbíróságok (Budapesten a kerületiek), a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság alkották a bírói szervezetet. Az átszervezés során 1950-re megszűnt a korábbi különbíróságok többsége (például a Hatásköri, Közigazgatási Bíróság), kivéve a katonai bíróságokat. Ezzel szemben 1957 és 1960 között az 1956-os forradalomban részt vett személyek ügyének elbírálására a Legfelsőbb Bíróságon Népbírósági Tanács, a Fővárosi Bíróságon és öt megyei bíróságon pedig népbírósági különtanács létesült. Ezek előtt mintegy 35 ezer ember ellen folyt eljárás, közülük 22 ezret ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre és 229-et halálra. A bírói szervezet működését jelentősen befolyásolta, hogy az Igazságügyminisztérium magához vonta az ítélkezés elvi irányítását, sőt a büntetőügyek jelentős részének elbírálásába a pártszervek és az államvédelmi szervek is beleszóltak. A bíróságok működésének, hatáskörének és ezzel összefüggésben szervezetének, működési elveinek átfogó reformjára 1972-ben került sor (1972. évi IV. törvény) . Szerény lépés volt a bírói függetlenség irányába, hogy ekkortól a bírákat az igazságügyminiszter javaslatára az Elnöki Tanács határozatlan időre választotta és hívta vissza hivatalukból, a Legfelsőbb Bíróság elnökét pedig az Országgyűlés választotta, és tevékenységéről neki számolt be. Ugyanakkor a bíróságok általános működése felett továbbra is az igazságügyminiszter gyakorolt felügyeletet. A törvény másik pozitív rendelkezése a népi ülnökök szerepének csökkentése volt. Az elsőfokú bíróságoknál ugyan nem történt változás, de a másodfokon eljáró tanácsok már csak három hivatásos bíróból álltak. A törvény meghagyta a bíróságok háromfokú szervezetét, csak a járási közigazgatás megszüntetése után a járásbíróságok összefoglaló elnevezése helyi bíróságra változott. (Ehhez a szinthez tartoztak a városi és a budapesti kerületi bíróságok is.) Különbíróságként működtek továbbra is a katonai bíróságok, valamint a megyékben (fővárosban) újonnan szervezett munkaügyi bíróságok. 2.6.5.2. A BÍRÓSÁGOK HATÁSKÖRÉNEK CSÖKKENTÉSE, MAJD BŐVÍTÉSE 1949-ben megszüntették a Közigazgatási Bíróságot, tehát a továbbiakban állam- igazgatási határozatot bírói úton megtámadni nem lehetett. Ilyen ügyek felülvizsgálatát az 1972-es reform is csak szűk körben, egyes jogszabályokban meghatározott esetekben utalta a bíróságok hatáskörébe. Az államosított vállalatok, majd „a népgazdaság szocialista szervezetei” között keletkezett vagyoni viták eldöntését 1948-tól fokozatosan kivonták a bíróságok hatásköréből. Az ilyen ügyek rendezésére 1949-ben Közületi Egyeztető Bizottság alakult, amely az 1950-es évek közepétől Központi Gazdasági Döntőbizottság néven működött. Alárendelt szervként valamennyi megyében létrehozták a megyei gazdasági döntőbizottságokat. A gazdaságirányítási rendszer változásával, a vállalati önálló