Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 163 dás; az éves terv és költségvetés, valamint a beszámoló elfogadása. Szervezetét és működési szabályait önállóan alakíthatta ki, és egyben irányíthatta az általa létrehozott szerveket. Ennek keretében létrehozta a vb-t, megválasztotta a tanács elnökét, az elnökhelyettest, a vb-tagokat, kinevezte a vb-titkárt, kialakította a szakigazgatási szervezetet, kinevezte vezetőiket, irányította és beszámoltatta őket, megválasztotta a tanács bizottságait, stb. A tanács az évente legalább négy alkalommal tartott ülésein gyakorolta hatáskörét. Döntéseit határozat vagy rendelet formájában hozta. A határozat részben az alárendelt szervek irányítását szolgáló eszköz volt, részben egyedi ügyekben hozott konkrét döntéseket jelentett. A megyei (fővárosi) tanácsot megillette a rendeletalkotás joga, a döntési jog egyes területszervezési kérdésekben (például község nagyközséggé szervezése), a megyei népi ellenőrzési bizottságnak és a megyei bíróság elnökének megválasztása stb. A megyei tanácsrendelet (csak minisztertanácsi jóváhagyással kihirdethető) helyi jogszabály volt, amely egyrészt a központi szervek által kibocsátott jogszabályok végrehajtására irányult, másrészt a helyi viszonyok szabályozását szolgálta. A végrehajtó bizottság (vb) a tanács által választott, önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező, kettős alárendeltségben működő testületi szerv volt. Tagjai: a tanácselnök és a helyettese, a vb-titkár, a vb tagjává választott tanácstagok (5-17 fő). Főbb feladatai: a tanács ülésének előkészítése és összehívása, a tanács rendeletéi és határozatai végrehajtásának ellenőrzése, a szakigazgatási szervek tevékenységének összehangolása, vezetőik beszámoltatása stb. A megyei (fővárosi) tanács vb- nek további sajátos hatáskörébe tartozott a helyi (kerületi) tanácsok vb-inek irányítása, felette törvényességi és fegyelmi felügyelet gyakorlása. A vb üléseit szükség szerint, de legalább havonta tartotta, a határozatképességhez a tagok több mint felének jelenlétére volt szükség. A vb az eléje terjesztett ügyekben egyrészt normatív határozatokat hozott a vb tagjai és a vb irányítása alá tartozó szervezetek számára, másrészt egyedi határozatokat adott ki hatósági ügyekben, a munkáltatói jogok gyakorlása során stb. A tanács tisztségviselői a tanács elnöke, elnökhelyettese (elnökhelyettesei) és a vb titkára voltak. Az 1950-es években valamennyi tisztségviselőt maga a tanács választotta tagjai sorából. Az 1960-as években kiadott rendelkezések nyomán azonban a vb titkára határozatlan időre kinevezett és ebben az értelemben a tanácstól bizonyos mértékig független tisztviselő lett. A tanácselnök feladatköre a tanácsi szervezet politikai irányításán túl kiterjedt a nem tanácsi szervekre is: illetékességi területén ő gondoskodott az állami feladatok végrehajtásáról és a nem tanácsi szervekkel való együttműködésről. Mint választott tisztségviselő, köteles volt érvényesíteni a tanács döntéseit és képviselni a lakosság érdekeit (ami 1965 tájától kezdődően erőteljesen megfogalmazódott). Tevékenységéről beszámolt a tanácsnak és a vb-nek, összehangolta a tanács bizottságainak tevékenységét, stb. Az elnökhelyettesek tevékenységére általában az elnökre megállapított szabályok vonatkoztak. Szükség esetén helyettesítették a tanácselnököt, segítették a feladatai ellátásában, felügyelték egy-egy szakterület működését. A vb titkára - amint azt fentebb említettük - a tanács által határozatlan időre
