Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.6. A szocialista államszervezet (1949-1990) ■ 161

2.6.4.2. A TANÁCSRENDSZER LÉTREJÖTTE, MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB JELLEMZŐI, IDŐBELI VÁLTOZÁSAI

A „szovjetek” mintájára a tanácsokat az Alkotmány V. fejezete, illetve az 1950. évi

I. törvény (I. tanácstörvény) alapján szervezték meg. Létrehozásuk „felülről lefelé” történt, azaz először a megyei (fővárosi) tanácsokat, azután a járási tanácsokat és végül a helyi (községi, városi, kerületi) tanácsokat választották, illetve szervezték meg. A tanácsok tagjait öt évre választották, csakis a Népfront jelöltjei közül, akár az Országgyűlés esetében. Minden tanácsi szerv közvetlen alárendeltje volt megfelelő felettesének, a megyei tanácsok szakigazgatási szervei például a szakminisztériumoknak. Másik fontos sajátossága volt ennek az időszaknak, hogy a helyi végrehajtó bizottság (vb) szinte korlátlan felhatalmazást kapott a választott testület, a helyi tanács helyettesítésére. A szakigazgatási apparátus is teljes mértékben a vb alá volt rendelve, önálló hatósági jogkört nem kapott.

Az 1954. évi X. törvény (II. tanácstörvény) némileg ésszerűbb szervezetet és hatásköröket hozott létre. Megszűnt a vb általános helyettesítő funkciója, és valamelyest bővült a tanácstestület szerepe. A törvény a vb és a szakigazgatási szervek irányítására kimondta a kettős alárendeltség elvét, azaz e szervek egyrészt a saját tanácstestületük által hozott határozatok, másrészt a felsőbb szintű vb és a központi szervek utasításai által megszabott keretek között fejthették ki tevékenységüket. Ezzel valójában továbbra is a központi irányítás uralma érvényesült. Sematikusan a következőképpen ábrázolhatjuk az akkori viszonyokat:

Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Minisztertanács

minisztériumok

i

i

i

megyei tanács (testület) —»

megyei vb —*

megyei szakigazgatási

1

1

járási (városi) vb —►

szervek

I

járási (városi) szakigazgatási szervek

járási (városi) tanács —»

i

I

i

községi tanács —►

községi vb —*

községi szakigazgatási szerv

A kettős alárendeltség bevezetése rengeteg illetékességi vitához vezetett. Ezek elkerülésére az 1957. évi IV. törvény kimondta, hogy az ügyeket mindig ott kell intézni, ahol azok keletkeznek. A hatásköröket jórészt a helyi (települési), illetve megyei vagy járási tanácsi szervekhez telepítette. Egyidejűleg mintegy 7600, korábban minisztériumi felügyelet alatt működő gazdálkodó egységet és intézményt adtak át a települési, illetve járási és megyei tanácsoknak. A tanácsok ettől az időszaktól kezdve létesíthettek községfejlesztési alapot, amely valamelyes lehetőséget