Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
132 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története A második közigazgatási törvény (1886: XXI. te.) a főispán befolyását - az igazságszolgáltatás kivételével - kiterjesztette a törvényhatóság területén működő állami szervekre, benne a szakigazgatási tisztviselők egész sorának kinevezési jogával. A vármegye, illetve a város hatósági és önkormányzati jogait, képviseletét a törvényhatósági bizottság gyakorolta, amelynek tagjait (az 1870: XLII. te. alapján) felerészben cenzusos választójog alapján választották, felerészben a legtöbb állami adót fizetők (virilisták) soraiból kerültek ki. Tisztviselőinek ellenőrzésén kívül a bizottság szabályrendeleteket alkothatott, dönthetett területi beosztásáról, vagyonának felhasználásáról, helyi célú pótadó kivetéséről, a közmunka felhasználásáról, az úthálózat és a középületek fenntartásáról. Kormányzati intézkedésekkel szemben élhetett az egyszeri tiltakozó felirat jogával, véleményt nyilváníthatott országos ügyekben a kormányhoz vagy az országgyűléshez intézett felirattal, ellenállhatott a törvénytelen adóknak és újoncozásnak. A második közigazgatási törvény a miniszteri záradékolás elrendelésével szűkítette a bizottság szabályrendelet-alkotási jogát, erőteljesen csökkentette a választható tisztviselők számát. Két lépcsőben számolták fel pénzügyi önállóságát. Előbb a költségvetési autonómiája szűnt meg (1883: XV. te.), majd a vagyonkezelését korlátozták (1902: III. te.). A törvényhatósági bizottság által kirendelt választmányok közül a központi választmánynak országos politikai szerepe volt a képviselőházi választások lebonyolítása révén. A törvényhatóság másik fontos testületé az 1876: VI. te. óta a közigazgatási bizottság volt, amely az önkormányzat és a területén létesült állami szervek együttműködését koordinálta, azaz másodfokon végérvényesen elbírálta az önkormányzati és állami hatósági tevékenységet. Élén a főispán állt, tagjai az állami szakigazgatási szervek helyi vezetői, a törvényhatóság főbb tisztviselői és a törvényhatósági bizottság tíz delegátusa voltak. A törvényhatósági jogú város felügyelete, felépítése és hatásköre lényegében megegyezett a vármegyéével. A törvényhatósági bizottság és a végrehajtó apparátus szervezetében mutatkozó különbségek a város tradíciójából, gazdasági tevékenységéből és helyhatósági feladataiból eredtek. A törvényhatósági bizottság mellett a megyei állandó bizottmánynak megfelelő testületi szervként fennmaradt a városi tanács az operatív és adminisztrációs feladatok végzésére. Emiatt a város első tisztviselője, a polgármester számos jogosítványát csak a városi tanács előzetes egyetértésével gyakorolhatta. A törvényhatósági város - a vármegyétől eltérően - nagyobb anyagi ereje, szélesebb helyi bevételi forrásai folytán megtartotta pénzügyi önállóságát, és saját hatáskörében látta el a műszaki, építészeti, közbiztonsági és rendészeti feladatokat. A hatásköri eltérések abból is adódtak, hogy a vármegye a középfokú közigazgatás mellett csak irányította és felügyelte a községeket, míg a törvényhatóságé város egyszerre végzett középfokú és helyhatósági igazgatást. A vármegye választott első tisztviselője az alispán volt. O volt a megyei hivatali szervezet irányítója, a közgyűlés (törvényhatósági bizottság) határozatainak és a kormányzati rendeletek végrehajtásának felelőse. Szükség esetén a vármegyei főjegyző helyettesítette, aki az ügyeket előkészítő aljegyzőket irányította. A tiszti ügyész a törvényhatóság jogi szakreferense, perbeli képviselője és szabályrendeletei törvé
