Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.4. A dualizmus kora (1867-1918) ■ 127 vármegyére korlátozódó területi illetékességgel. Zágrábban a horvát autonómia területére kiterjedő jogkörrel országos jellegű pénzügy-igazgatóság működött. Az adóigazgatástól elkülönült, de a pénzügy-igazgatóságokhoz tartozó vámhivatali rendszert 1872 elején állították fel határszéli mellékvámhivatalokkal és nagyobb városokban működő fővámhivatalokkal. 1889-ben, a pénzügy-igazgatóságok átszervezésekor a vámigazgatás a központi irányítást végző fő-vámigazgatóságon keresztül a pénzügyminiszterhez került. A pénzügyi közigazgatás fegyveres testületé szintén a neoabszolutizmus idején létrehozott pénzügyőrség volt, amely a fogyasztási adókra, a jövedékekre és az állami monopóliumokra vonatkozó előírások betartását ellenőrizte. A bánsági és a horvát-szlavón határőrvidék felszámolásakor, 1872-ben a határszéli áruforgalom ellenőrzésére vám- és adóőrséget állítottak fel, amelyet 1886-ban egyesítettek a pénzügyőrséggel. A Bach-korszakban kialakított földadó-nyilvántartásban az 1875: VII. te. alapján általános szabályozás kezdődött, amely csak 1884-ben fejeződött be. Az egész korszakon átíveltek az 1850-es években kezdett országos kataszteri felmérés munkálatai, amelyet a 12-24 közötti számú földmérési felügyelőségek végeztek. A földadó-nyilvántartás állami szervezetét, területi beosztását az 1885: XXII. te. állapította meg, és előírta a tulajdonosi, a művelési ági, a minőségi besorolási változások rendszeres vezetését. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe a földművelés, az állattenyésztés, az állategészségügy, az erdő fel ügyelet, a mezőgazdasági szakoktatás, az ipar és bányafelügyelet, a külkereskedelmi vámtarifa és tengerhajózás, valamint 1881-ig a posta és távírda ügyei tartoztak. A mezőgazdasággal összefüggő területeken az állami szakigazgatási szervezet kiépülése többnyire egy-egy szakmai terület kérdéseit rendező törvényhez kötődött. Az erdőtörvénnyel kapcsolatban (1879: XXVIII. te.) az ország 14 erdőkerületében állami erdőfelügyelőt rendszeresítettek. A vízjogi törvény (1885: XXIII. te.) nyomán létesült a belvizek lecsapolá- sával, talajjavítással stb. foglalkozó 8, 1914-ben 19 kultúrmérnöki hivatal. A kultúrmérnöki intézmény keretében 1894-ben szervezett Országos Halászati Felügyelőség a mesterséges halastavak létesítését támogatta. Az 1889. évi átszervezés után önállósult földművelésügyi tárca a mezőgazdasági ügyek mellett átvette a vízügyi igazgatás egészét, és így e szolgálat ellátására, különösen a hajóutak, a folyószabályozások és az árvízvédelmi művek ellenőrzésére, karbantartására 1871-ben létrejött folyammérnöki hivatalok is az új minisztériumhoz kerültek. Az állat-egészségügyi rendészet állami feladattá (előzmények után) az 1900: XVII. te.-kel vált, amely a törvényhatóságokban teljesen állami állatorvosokra bízta a szakszolgálatot. A speciális mezőgazdasági ágazatok támogatására szakmai felügyelőségek egész sora létesült. A szőlészet-borászat terén a szakszolgálat kiépülése a filoxéra elleni védekezéssel vette kezdetét (filoxérafelügyelők, 1882: XV. te.), majd 1891-ben szőlészeti és borászati kerületi felügyelőségek alakultak, amelyek száma 1914-ben lefedte az ország 23, törvényben meghatározott borvidékét. Elsősorban a szakmai ismeretek terjesztése képezte az 1885-ben létesített 6 méhészeti felügyelőség feladatát, amelyek száma 1914-re 16-ranőtt. A selyemhernyó-tenyésztés ösztönzésé
