Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.3. A neoabszolutizmus kora (1849-1867) • 119

határok ellenőrzését és a pénzügyi bűncselekményekben nyomozati feladatot végző pénzügyőrséget 1850 végétől építették ki a magyar korona országaiban. A közigazgatás dekoncentrációját követően, 1854 elején az Országos Pénzügy-igazgatóságot is öt pénzügy-igazgatási osztályra bontották. Az 1860-1861-es alkotmányos és köz- igazgatási változások nem módosítottak a pénzügyigazgatás kialakult rendszerén: az újjáalakult kormányszékek és törvényhatóságok nem kapták vissza korábbi pénzügy-igazgatási jogosítványaikat. A Budán székelő egységes Országos Pénzügyigazgatóságot a kiegyezés előjátékaként 1866. január 1-jétől állították helyre.

2.3.4. Az igazságszolgáltatás szervezeti változásai és az ingatlan-nyilvántartás bevezetése

Az igazságszolgáltatásban a teljes államosítás, a bíráskodásnak a közigazgatástól való elválasztása és az önálló ügyészség létrehozása képezte a legfontosabb újításokat. A bírósági szervezet csúcsán a birodalmi hatáskörű bécsi Legfőbb ítélő- és Semmisítőszék állt, amelynek magyar osztálya létesült. Az országon belül a köz- igazgatás területi beosztásához igazodó, háromfokozatú bírósági rendszer épült ki. Az öt kerületi főtörvényszék (Pest, Pozsony, Sopron, Debrecen és Eperjes) 1854- től Országos Főtörvényszék néven működött, és a debreceni székhelyet Nagyvárad váltotta fel. Erdély, a Szerb Vajdaság és Horvátország külön országos főtörvényszéket kapott Nagyszeben, Temesvár és Zágráb székhellyel. A bécsi legfőbb ítélőszék és a főtörvényszékek csak fellebbviteli fórumok voltak. Az első fokon eljáró igazságszolgáltatási szervek a megyei törvényszékek és az alattuk álló járásbíróságok voltak. A cs. kir. megyei törvényszékek a korábbi autonóm megyék, szabad királyi városok és kiváltságos kerületek ítélkezési feladatait vették át, de a járásbíróságok fellebbezési fórumaiként is szolgáltak. A főtörvényszéki székvárosokban működő megyei törvényszékek az országos törvényszék nevet viselték, mert politikai ügyekben az illetékességük első fokon kiterjedt a kerület egészére. A járásbíróságok közül az ún. másodosztályúakat a polgári peres és kihágási ügyek vitelére valóban járásonként állították fel, míg a törvényszéki eljárást nem igénylő büntetőügyekben a megyénként szervezett elsőosztályú járásbíróságok ítélkeztek. 1854-ben a másod- osztályú járásbíróságok beolvadtak a járási közigazgatási szervekbe, azaz a szolgabírói hivatalok végezték a közigazgatási és bíráskodási feladatokat is.

Az igazságszolgáltatás egységesítését szolgálta a korábbi speciális bíróságok beolvadása a rendes bírósági szervezetbe. A megyei törvényszékek hatásköre kiterjedt a kereskedelmi és váltóügyekre, és ezekben az ügyekben az 1854-ben országos hatáskört kapott Pesti Cs. Kir. Kereskedelmi Törvényszék lett a fellebbezési fórum. Az önálló bányabíróságok ügykörét is a területileg illetékes megyei törvényszékek vették át. Emellett a jogbiztonságot szolgáló régi és új igazgatási feladatok is hárultak az állami bíróságokra. A gyámhatósági és gondnoksági ügyek intézésére a járásbíró elnökletével és járási hatáskörrel szervezték meg az árvabizottmányokat, amelyeket a felettes törvényszékek felügyeltek.