Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
2.2. Újkor (1526-1849) ■ 99 (gubernátor) - Ampringen János Gáspár, a Német Lovagrend nagymestere - állt, mellette 8 tagú tanács, 4-4 magyar és német tanácsossal. Hatásköre a szorosan vett közigazgatásra terjedt ki, feladata a zavaros idők után a belső béke megteremtése, a rend és nyugalom helyreállítása, az ellenreformáció támogatása volt. A Guber- nium politikai perekben bíróságként is működött. Jól szervezett hivatal volt, de azzal a hatalmas hátránnyal, hogy léte minden alkotmányos alapot nélkülözött. Négyévi működés után a kitörő pestisjárvány elől Ampringen elmenekült Magyar- országról, a hivatal fokozatosan feloszlott, végül az 1681-es soproni országgyűlés nádort választott, és helyreállította a rendi alkotmányosságot. 2.2.3.5. MAGYAR KANCELLÁRIA (CANCELLARIA HUNGARICA) A Habsburgok magyar trónra lépésével a Mohács előtti magyar kormányzat egyik legjobban működő hivatala mintegy másfél évszázadra fokozatosan elveszítette jelentőségét. A török hódoltság korában a főkancellári méltóságot betöltötték, de hivatalszerű működése nehézségekbe ütközött. I. Ferdinánd a magyar ügyek intézésére külön expeditiót hozott létre az Udvari Kancellárián belül. Ez a gyakorlat a későbbiekben is fennmaradt, királyi titkárok intézték a legfontosabb magyar vonatkozású ügyeket az uralkodók mellett. A XVII. században a rendi hatalom megerősödése hozta magával, hogy a magyar kancellárok több beleszólást kaptak az ügyek vitelébe, bár ez sok esetben személyüknek volt köszönhető. A rendek szinte folyamatosan tiltakoztak a kancellária rendezetlen helyzete miatt, de a rendezésre csak a török kiűzése után, 1690-ben került sor, amikor új királyi utasításban szabályozták a kancellária működését. Ekkor vált újra a Magyar Udvari, majd Magyar Királyi Udvari Kancellária modern, a kor színvonalának megfelelő dikasztérium- má. Belügyi vonatkozásban az uralkodó elé terjesztette a magyarországi vonatkozású ügyeket, és kiadta a rendeleteket a király nevében, továbbá kapcsolatot tartott az udvari központi hatóságokkal. Hatáskörébe tartoztak például a királyi kegyből eredő döntések, az uralkodói jogkörbe tartozó kinevezések, nemességadományozási ügyek stb. intézése. A király a Magyar Kancellárián keresztül érintkezett magyar alattvalóival, és viszont, a magyarországi alattvalók rajta keresztül érintkeztek az uralkodóval. A kancellária 1690 után jól képzett világi hivatalnoki karral rendelkezett, vezetője a kancellár (aulae cancellarius regius Hungaricus) volt. Mellette 1690- ben négy tanácsos és két titkár működött, valamint iroda és segédhivatalok. A kancellária székhelye Bécs volt. Szerepét 1848-ban a Király Személye Körüli Minisztérium és a Belügyminisztérium vette át. Az 1860-ban átmenetileg újjászervezett kancelláriákról lásd a 2.3.2. pontot.
