Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.2. Újkor (1526-1849) ■ 97

2.2.3. A Magyar Királyság kormányzata, hivatalszervezete (1526-1848)

2.2.3.1. KIRÁLY

A magyar rendek II. Lajos halála után előbb Szapolyai Jánost, majd I. (Habsburg) Ferdinándot is királlyá választották és megkoronázták. Az 1541-ig terjedő korszakban két uralkodója volt az országnak, és váltakozó kimenetelű harcot folytattak az egyeduralom megszerzéséért. Ebben a korszakban I. Ferdinánd kialakította az újkori magyar közigazgatás alapjait, amelyek azután a Magyar Királyságot kisebb változtatásokkal 1848-ig működtették.

A magyar rendek 1687-ig fenntartották a szabad királyválasztás jogát, de a korszakban a Habsburg uralkodók már életükben megválasztatták utódaikat, kivéve

II. Mátyást és II. Ferdinándot. Az utóbbinak kellett először koronázási hitlevelet kiadnia, és ezt az őt követő uralkodók - II. József kivételével - is megtették. A magyar országgyűlés 1687-ben lemondott a királyválasztás jogáról, kimondta, hogy férfiágon a Habsburg-családon belül örökölhető a királyi méltóság, de kötelezte a királyt arra, hogy megkoronáztassa magát, az ország alkotmányára és törvényeinek épségben tartására hitlevelet adjon ki, és arra esküt tegyen. Az 1723:1—III. te. be- cikkelyezte az ún. Pragmatica Sanctióról szóló törvényt, amely elismerte a Habs- burg-család nőági örökösödését. A törvény értelmében elsősorban III. Károly lányai következhettek a trónon, és így Mária Terézia lett a királynő, majd II. Józseftől kezdve - apja, Lotaringiai Ferenc császár révén - egy új uralkodóház, a Habsburg- Lotaringiai-ház tagjai.

2.2.3.2. ORSZÁGGYŰLÉS

A törvényhozó intézmény a XVI. században is szabályozatlan maradt, 1562/63-ig ún. tömeges országgyűlések voltak. Szervezetét az 1608. évi koronázás utáni I. te. szabályozta. Eszerint a magyar országgyűlés két táblából, alsó- és felsőtáblából állt, és a törvénycikk felsorolta, hogy melyik táblán kik jelenhettek meg. A felsőtáblán a székhellyel rendelkező katolikus érsekek, püspökök, valamint a bárók és mágnások személy szerint, az alsótáblán a vármegyék, a szabad királyi városok (1526-tól 1848-ig növekvő számban) és a káptalanok 2-2 követe, az exempt apátok és prépostok káptalanjukkal és konventjeikkel együtt 1-1 képviselő útján, az országban birtokkal rendelkező kiváltságos apátok és prépostok, a pálosok rendfőnökei személyesen, valamint a távol lévő mágnások követei foglaltak helyet. A törvény a Magyar Tanács nem főrangú tanácsosainak és a Királyi Tábla bíráinak és ítélőmestereinek (lásd alább) is megjelenést biztosított az alsótáblán. A felsőtáblán a nádor, az alsótáblán a személynök elnökölt.

Az összetétel az 1790/91-es országgyűlésig nem változott, akkor a görög nem