Nyulásziné Straub Éva: Kossuth Lajos emlékkiállítás (Budapest, 1994)

Előszó Az egyik legjelentősebb és legvitatottabb magyar államférfi születésének kétszázadik évfordulójára rendezett kiállítást a Magyar Országos Levéltár. A kamarakiállítás tervezői és közreműködői - a levéltárosi hivatáshoz illő előzékenységgel és szerénységgel - a közel egy évszázadot átívelő életpályát és annak utóéletét olyan forrásokkal dokumentálták, amelyeket a jubileumi év során más intézmények várhatóan nem kívánnak majd a nagyobb nyilvánosságnak szánt, s nagyobb közönséget vonzó bel- és külföldi rendezvényeikhez kölcsön venni. E megszorítás ellenére a kiállítás anyagán nem érvényesül valamiféle maradványelv, hiszen az Országos Levéltár páratlan gazdagságú Kosssuth-gyűjteményének számtalan darabja alkalmas arra, hogy hitelesen illusztrálja a korszak társadalmi, gazdasági, politikai vitakérdéseit, hősének mentalitását és azokra adott válaszait. Kossuth Lajos a 19. század második harmadában a feudális társadalmi válságból kiutat kereső magyar társadalom meghatározó értelmiségi, programadó személyisége. A birtoktalan kisnemes számára, aki ügyvédi szakképzettségével, majd főként közírói tehetségével kereste kenyerét és érvényesülését, a nemesi cím már csupán a közéleti szereplés puszta eszköze. Nemesi rangjának külsődleges reprezentációs formái, mint pl. címerének milyensége vagy hitelessége nem is nagyon érdekelték. Erre utal a kiállításon bemutatott kétfajta Kossuth-családi címer variáns is. Szülőföldje, Zemplén vármegye az akkori heraldikai ismeretek szerint nagy szülöttjének temetésekor olyan címeres halotti zászlót festetett, amely kék mezőben egy ágaskodó zergét ábrázolt. A 19. század végén viszont a korszak egyik jeles történésze a Kossuth-kultusz jegyében előásta az Országos Levéltárból Mátyás királynak a Kossuth család részére szóló címeradományozó oklevelét, amelynek mezőjében egy kunkorodó szarvú kost fedezett fel. Ezzel a beszélőnek minősített címeralakkal úgy vélte, meg is találta a perdöntő érvet Kossuth Lajos őseiről és származásáról, szinte politikai színrelépése óta folyó polémiában. A középkoti címerrajz alapján ugyanis megerősítve látta, hogy a Kossuth név nem szláv, hanem magyar eredetű, hiszen a névalak a kos szóval is etimológiai összefüggésbe hozható volt. Kossuth személyi okmányait a későbbi korban sem kímélte meg az ilyesfajta ideologikus megközelítés. Fél évszázaddal később ügyvédi diplomájáról mutatták ki ifjú tulajdonosának köztársasági érzelmeit, noha a rajta szereplő korona nélküli kiscímer valószínűleg inkább az ismeretlen vésnök leleménye, mert mint később kiderült, ezt a címerábrázolást más, egykorú ügyvédi diplomára is ráfestette. A kiállítás további tárlóiban Kossuth megyei működésének és reformkori közírói pályájának dokumentumai találhatók. A közel évtizedes megyei szolgálat mélyítette el társadalmi valóságismeretét. A négy évig ülésező 1832—1836-os országgyűlésről tájékoztató írásai juttatták az ország közvéleményét formáló politikai szerephez. Kéziratos országgyűlési, majd törvényhatósági tudósításaival szinte egyedül teremtette meg a liberális reformeszmék országos nyilvánosságát. Pályáját nem törte meg, hogy három évre elnémította jogtalanul kiszabott börtönbüntetése, sőt személyét a szólás- és sajtószabadság országosan ismert jelképévé avatta. Kiszabadulása után tartalmi, nyelvi, fogalmi újításokkal gazdagodó publicisztikája túllépett a reformeszmék korábbi népszerűsítőjének szerepén. Éles viták kereszttüzében olyan új súlypontokat tartalmazó programot fogalmazott meg, amely a feudalizmust felszámoló valódi társadalmi reformokat az állami és gazdasági önállóság erősítésének eszméjével társította. Elképzeléseinek jelentős hányadát a kortárs liberálisok zöme is vállalta. Ez tette lehetővé, hogy Kossuth immár férfikorának delelőjén a liberális nemesi ellenzék vezéreként léphetett fel az utolsó rendi országgyűlésen. A történelmi helyzet lehetőségeit maximálisan kihasználva jórészt az ő nevével kapcsolódtak össze az 1848as forradalmi átalakulás társadalmi és nemzeti vívmányai, a modern Magyarország megteremtésének alapjai. Az 1848-as forradalom és szabadságharc másfél éves időszaka jelentette Kossuth pályájának csúcspontját, de itt merülnek fel mindazok a sokat vitatott kérdések, amelyek a kortársakat és az utór