Domanovszky Sándor: József nádor iratai III. 1807-1809. (Budapest, 1935)

1807 okt.-dec.

Icéziratával. Ez általános megjegyzések után a kancellária az egyes fölterjesztett törvénycikkekre tette meg megjegyzéseit és bemutatta válaszleirat-tervezetét. Ez a kancelláriai vélemény viszont az államtanács elé jutott (St. R. 4309/1807), ahol Somogyi (dec. 6.) azt javasolta, hogy minthogy a fölirat fontos jogi kérdéseket érint, amelyek megvitatására nincs idő, a kancellária javaslata szerint térjenek fölötte napirendre és csak a rendeknek leküldendő leiratot állapítsák meg. E részben a bevezetést illetőleg egyetért a kancelláriával, mert a legfelsőbb szolgálatnak és az országnak érdeke, hogy az országgyűlés a kitűzött időpontra befejeztessék ,,und ich glaube, daß — bis nicht in ganz Europa friedlichere Zeiten eintreten, auch kein Landtag zu halten wäre, sondern bis dahin die Verwaltung des Landes nach Vorschrift der Gesetze mit ernster und gerechter Mäßigung geführt, dann aber nach zurückgekehrten allgemeinen Frieden, wenn ein Landtag gehalten wurde, selber mit der Regulierung des Landtags selbst angefangen und sonach erst die übrigen Gegenstände vorgenommen werden dürften." A részletekben helyesli a kancellária megjegyzéseit az újonc-, valamint a szubszidium-megajánlás ügyében s különösen az utóbbi törvénycikket e szerint tartaná megváltoztatandónak. Változtatásokat kíván a gabonakivitel és a borkereskedelem törvénycikkelyein is, minthogy ezeket a kérdéseket a császár elnöklete alatt tartott konferencia tüzetesen tárgyalta. Bedekovich (dec. 6.) rámutat, hogy a rendek korábbi fölterjesztéseik majdnem minden pontját megismétlik, új érv tulajdonképpen csak az, hogy a király föloszlatási joga csak akkor léphet érvénybe, ha az országgyűlés fölvetette összes sérelmek tárgyalása befejezést nyert. Az ő véleménye is az, hogy a rendekkel nem kell vitába bocsátkozni, hanem egyszerűen kijelenti, hogy a király megmarad elhatározása mellett. Helyesli a kancellária javaslatait, csak a bevezetésen javasol némi változtatást és kisebb javításokat az újoncokról szóló törvénycikkelyen. Schittlersberg (dec. 7.) csatlakozik a két megelőző votum megjegyzéseihez. Majláth (dec. 7.) elfogadja a kancellária javaslatát. Baldacci (dec. 7.) egyetért a kancellária javaslatával. Vitába nem kell belemenni, mert ez annyit jelentene, hogy szerecsent akarnak fehérre mosni. Szükségesnek tartja azonban, hogy az országgyűlés összehívásának és feloszlatásának jogát illetően hivatkozzanak az 1723 : 7. t.-c.-re és hogy rámutassanak a sok elintézett sérelemre. Hozzájárul a kancellária tervezetéhez a Bedekovich javasolta változtatásokkal és hangoztatja, hogy a gabonakivitel és a borkereskedelem kérdésében hajszálnyit sem szabad engedni a szept. 4-i leiraton túl, amely már a végső határig ment el. Zichy (dec. 7.) Baldacci véleményéhez csatlakozik, hogy a király a föloszlatási jog kétségbevonását nem hagyhatja szó nélkül, mert abból azt következtetnék, hogy a dolog tényleg úgy áll és a föloszlatás erőszakkal történt. Ennek a királyi jognak a megvédése érdekében a leiratban más bevezetést ajánl. Kisebb javításokat eszközöl a törvénycikkeken is. Különösen azt kívánja szóvátenni, hogy a rendek a katonai intézmények és fegyelem kérdéseire is befolyást akarnak szerezni és ezeket országgyűlési tárgyalásokon óhajtják megvitatni. Stadion (dec. 8.) alapjában elfogadja a kancellária tervezetét Bedekovich és Zichy változtatásaival a bevezetésen. Hozzájárul néhány más kisebb változtatáshoz is. Károly főherceg (dec. 8.) hozzájárul a kancellária tervezetéhez, a bevezetést Zichy javaslata szerint kívánja, akinek a katonai ügyekre