Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)
1807
főherceghez intézett iratával, amely a legnagyobb kímélettel készült, az ügy el van intézve és nem fog új bonyodalmakat felidézni. Ezen az iraton már nem is változtathat, mert időközben Károly főherceg talán már ki is adta az erre vonatkozó rendelkezéseket, „ich verlasse mich also auf deine Anhänglichkeit an mich, an die Monarchie und an das dir anvertraute Land, daß du mit Hilfe der gutgesinnten Landtagsglieder auch dieses Geschäft zum Besten leiten und nicht zugeben wirst, daß durch einige irrgeführte Sprudelköpfe solche Schritte veranlaßt werden, welche meinen Unwillen erregen und dann viel weitausgehendere Polgen haben könnten, als man jetzo vorherzusehen im Stande ist". Kijelentette azt is, hogy ebben az ügyben a rendektől semmiféle feliratot nem fogad el. (K. Pr. A. fasc. 218.) A szeptember 28-iki országos ülésen egyesek megkísérlették, hogy a "Vay-ügyet soronkívül vegyék elő, de sikertelenül. A három királyi leirat felolvasása után elhatározta az alsótábla, hogy üzenetet küldenek a felsőtáblának a sóár és az országgyűlés folytatása érdekében. 29-ikóre azután a nádor konferenciára kérte a megyei követeket a Vay-ügyben; azt várták, hogy a nádor ott fogja bemutatni az e tárgyban kelt legfelsőbb kéziratot. A 2!t-iki ülésen az ügy már úgy került szóba, hogy a rendeknek tudomásuk volt Vay visszahelyezéséről. Az elnök tehát fölöslegesnek tartotta a feliratot és azt javasolta, hogy köszönetük kifejezését bízzák a nádorra, de a többség mégis elhatározta, hogy némi változtatásokkal elküldi a főrendeknek az e tárgyban tervezett üzenetet, amelyben a nádorra bízták, hogy országgyűlési felirattal avagy más formában kívánja-e érzelmeiket a király tudomására hozni ? A nádor tehát a felsőtáblán kijelentette, hogy a legfelsőbb helytől távol állott, hogy a rendi jogokat megsértse, s a király az ügy közelebbi megvilágítása után visszahelyezte Yay tábornokot állásába. Kifejezte örömét, hogy a rendek elállnak a fölterjesztéstől és hogy nagy súlyt helyez teljes bizalmukra, amelyet mindig törekedni is fog kiérdemelni. (Diarium 1807. 3ul—319. L, Zichy gr. jelentései ad szepember 28—29. Privatbibl. fasc. 46.) A felirat tehát elmaradt, de a rendek elérték, hogy véleményüket az országgyűlési akták közt leszögezték és nyilvánosságra hozták. Ezt Brevenydk Vay Józsefnek tulajdonította, aki — szerinte — elhíresztelte, hogy a jövőre való tekintettel a nádor nincs ellene, hogy az ügynek a diáriumban nyoma legyen. Drevenyák ugyan megjegyezte, hogy ő ellenkezően van értesülve a nádor véleményéről és hálátlanságot vetett Vay szemére a nádorral szemben. (Jelentései ad szeptember 26 — 29. Privatbibl. fasc. 47.) Euer Majestät ! Gewohnt von jeher die allerhöchsten Befehle auf das pünktlichste zu vollziehen, würde ich es gar nicht wagen nach dem mir am 28-ten dieses zugekommenen allerhöchsten Schreiben vom 23-ten 7ber eine Erwähnung von der Vayschen Sache zu machen, wenn nicht meine Pflicht es foderte Euer Majestät über den Portgang dieses Geschäfts bey dem Landtage und die Beendigung desselben meinen allerunterthänigsten Bericht zu erstatten. Gleich nach meiner Ankunft allhier wandte ich alles theils directe, theils indirecte an, um die Verhandlung dieses Geschäfts in publico zu hindern, auch hatte ich anfangs einige Hoffnung, meine Bemühungen nicht ohne Erfolg zu sehen. Allein das längere Aussenbleiben Euer Majestät Entschliessung im Weege des Militairs machte, daß die Sache hier zur Sprache kam und ohnerachtet ein nicht unbeträchtlicher] Theil der Stände dafür stimmte, daß bevor man einen öffentlichen] Schritt in der Sache unternähme, man mich hierüber befragen und Domanovszky Sándor: Józaef nádor iratai. IU. 53
