Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

entschuldigt zu haben glaube, unterlege ich in der Anlage die Instructionen von 13 Comitaten deren einige in der hungarischen Sprache aus dem Grunde beigeschlossen werden, weil ich selbe sowohl zu Vermeidung des Aufsehens, als auch wegen Kürze der Zeit nicht in eine andere Sprache übersetzen lassen konnte. Ofen, den 14. Juli 1807. Joseph Pal. m. p. Az ügyet július 21-én Somogyi referálta. Azt kívánja, hogy a többi utasítás is küldessék be. A fölterjesztésből kitűnik, hogy ezeket márciusban és áprilisban nyújtották át a követeknek, felveti tehát a kérdést, miért nem kívánták be a többit is már előbb. Ez a perszonális mulasztása, aki így nem volt tájékozva a megyék hangulatáról és ezért nem tudott gátat vetni a rendek fecsegésének. Szóvá teszi a sérelmek tárgyalásának módját és pesszimisztikusan nyilatkozik az esetleges föltételekhez kötött megajánlás kérdésében szerkesztendő feliratról, amely szükségessé fogja tenni a rendek rendreutasítását. A király bölcseségére bízza, nem kellene-e a nádornak ebben az ügyben „privative einen Wink geben". (St. R. 2606/1807.) Legfelsőbb elhatározás: Die eingeschickten 13 Instruktionen habe Ich zum eigenen Gebrauche zurückbehalten und erwarte Ich die nachträgliche Einsendung der übrigen. Franz m. p. 130. 1807 Julius 15. Buda. József nádor Ferenc császárnak, a követi utasítások fölterjesztéséről és az országgyűlési eseményekről. A nádor sk. levele : Sammelb. 273. Az utasítások fölterjesztésére vonatkozólag v. ö. Iratok II. 129. sz. Euer Majestät

! Unter dem heutigen Dato nehme ich mir die Freyheit einen Theil der C[omi]tats-Instructionen, so weit ich selbe bey Händen hatte, Euer Majestät einzusenden, zugl[eich] aber die Umstände Ihnen zu unterlegen, aus welchen ich Euer Majestät Willensmeynung hierüber nicht augenblicklich] erfüllen konnte. Ich werde hier, um Euer Majestät nicht zu lästig zu seyn, nur die allerunterthänigste Bemerkung mir erlauben, die ich mir in meiner obigen Vorstellung zu maehen nicht getraute, daß es mir nämliche seheine, als wenn Euer Majestät die C[omi]tats-Instructionen nicht blos zu Erkennung der ständischen gravaminibus, sondern auch um den gantzen Innhalt derselben und den Geist, in welchem sie abgefaßt worden, zu ersehen und dann vielleicht daraus wider die Verfasser derselben und den Gang des jetzigen Landtags schließen zu können. Eben dieser Gedanke, der so manchen der Obergespänner und Deputirten bey der Abfederung der Instructionen beyfallen wird,